Hol is hagytam abba?

Ááá igen, hogy csöppet befáradtunk Tündével és úgy éreztük, minden ellenünk dolgozik. Ez volt a múlt hét.

De! Ez nem azt jelenti, hogy el lennénk keseredve. Sőt! Ettől függetlenül köszönjük sokatok biztatását, a kedves szavakat.

Azóta némileg regenerálódtunk és igyekeztük hasznosan és nyugodtabban eltölteni az ölünkbe hullott 14 napot. Strandoltunk két alkalommal négyesben, intéztünk hivatalos ügyeket, valamint Tündét elvittem romantikus mozizásra.

Ami már tuti: a padovai lakásban van már víz, áram és gáz - ezek visszakapcsolása volt a két hét csúszás fő oka. Aztán az is biztos, hogy e hét szombaton, július 28-án jönnek a költöztetők és megpakolják a két(!) teherautót. Hogy gyorsabban és zökkenőmentesebb legyen minden, itthon barátok és rokonok is segédkeznek majd. Továbbá az is fix, hogy másnap, vasárnap, azaz július 29-én reggel indulunk saját autóval Padovába.

Terveink szerint kiérkezésünkkor két rokon és Dani fiunk már kint lesz - ők alkotják majd a fogadó bizottságot, mert az olyan kalandos dolog.

Így a szombat és a vasárnap számunkra hosszú lesz, ezért megérdemlünk egy kis pihenőt hétfőn ... vagyis megérdemelnénk, ha nem lenne hétfőn 9:30-kor jelenésünk Signora Rampazzonál, aki az iskola és az óvoda vezetője. Mivel nyelvtudásunk még nincs azon a szinten, szükségünk van egy tolmácsra, de eddig még nem találtunk.

Ma találkoztunk egy baráti családdal, akik azt mondták, tök jól nézünk ki, nem is látszik a költözés miatti stressz. Ez bíz Tündének és nekem is igen jól esett.

A legközelebbi viszontlátásig: ARRIVEDERCI !!!