Korlátozások enyhítése – eltérő infók, ki mikor nyit, munkaerőpiac
Május 18-át nagyon vártuk. Április eleje óta ez volt AZ időpont, amikortól enyhíthetik a korlátozásokat. Már voltak előjelek, amik bizakodásra adhattak okot. Példának okáért a postahivatalok május 11-étől már nem csak heti három napra, délelőttönként tartottak nyitva, hanem hétfőtől szombatig, minden nap.
Ezzel együtt felemás hírek kerültek TV-adásba. Igen, enyhítenek, igen, június 3-ától Olaszország megnyitja határait. De! Németország és Ausztria nem. Tudvalévő, hogy az idegenforgalom nagyjából 2/3-át e két ország „adja” mifelénk. Hiába nyithatnak ki az éttermek és a szállodák és indulhat a nyári szezon (ami szokás szerint június elejét-közepét jelenti). Sőt német hírforrásaink szerint, idegenforgalmilag július elejéig „nem javasolt” kategóriába esik Dél-Tirol olasz része, ezért lehet az, hogy a német utazási irodák júliusig nem is rögzítenek foglalást. Ezért gyorsan körbe kérdeztem a környéken élő-dolgozó magyaroknál, akik teljesen vegyes információkat adtak arra vonatkozóan, hol, mikor nyitnak, kit hívtak vissza dolgozni, stb.
Csak hogy jót is mondjak: júliusban inkább az olaszoké itt a terep, a németajkúak leginkább augusztusban jönnek és emellett, május 21-én kaptam hivatalos értesítést, hogy június 20-án kezdhetek a munkahelyemen, ahol a téli szezonban dolgoztam, szóval lesznek nyári, zöld képek is a sok téli, havas után. ;o)
Ez a kép még május elején készült, amikor kicsit bűnözve, felmentünk a hegyre
Bolzano
A korlátozások enyhítése okán (is) felkerekedtünk és elugrottunk Bolzano városába. Még akkor is, ha csak 25 km-re van tőlünk, igazi kalandos-kirándulásnak éltük meg. Kicsit shoppingoltunk, bűnöztünk egyet a Mekiben – a srácok legnagyobb örömére – és szert tettünk egy kis faasztalra, székekkel, hogy nyárestéken végre kényelmesen kiülhetünk az erkélyre.
Vicces volt maszkban közlekedni a bolzanói plázában
Találkozás magyarokkal, kapcsolatépítés
Eddig csak két gyermekes családdal (de ott is csak az egyik szülő volt magyar) találkoztunk és néhány olyannal, akik „szólóban nyomják”. Az utóbbi két hétben ez változott. Újabb két, teljesen magyar családdal és egy kedves idős asszonnyal, Ibolya nénivel bővültünk, aki egy mátrai kis faluból vetődött ide, férje okán, akivel – mint kiderült – együtt dolgozhattam nagyjából 2 hónapot.
A magyar kolónia kemény magja
Alex a magyar kislányokkal
Dani akcióban
Csak németül?
Az elmúlt hetekben a TV adások minősége ingadozó volt - főleg az olasz nyelvű adóké, így megkérdeztük a házinénint, mit lehet ilyenkor tenni. Azt mondta, nekik emmi problémájuk ezzel, hisz' kizárólag német nyelvű csatornákat néznek és azok remekül foghatók.
Ismét egy "hétköznapi" bizonyíték arra, hogy a környékbeliek mennyiben érzik magukat olasznak és milyen mértékben kötődnek a német gyökerekhez.
Annyit még, hogy a fiúk nagyon készülnek a gyereknapra, más össze is állították a menüt: gyümölcsleves, tenger gyümölcsei spagettivel és ki tudja még milyen édességek, reggelire pedig tejeskávét kértek.
Ezzel zárom soraimat.
