Mennyi minden és szinte semmi történt egyszerre – valahogy így érezzük, kimondva, kimondatlanul. Szinte már normális, hogy összemosódnak a napok, hetek. Szokszor csak azért tudjuk, hogy milyen nap van, mert azon a héten épp van suli vagy ovi és ugye készülni kell az órákra. De alapvetően a dátumnak nincs nagy jelentősége, sajnos. Nekem személyszerint a „Hányadika van ma?” a gyengém.

Ezzel együtt azért megpróbálok néhány dolgot feleleveníteni a gyorsan-lassan elreppült 3 hónapból.

Alex és az „r”-hang

Alex szeptemberben kezdi az iskolát, ezért fontos, hogy szépen és jól ejtse a betűket. A gondok ott kezdődnek, amikor párhuzamosan több nyelven kell ezt abszolválni. Mindenesetre a fiatalúr jól halad. Például az „r”-hangot már németül és magyarul is tudja képezni.

Egyre több olyan nap van, amikor valakinek valamilyen nyelven nem jut eszébe egy szó vagy kifejezés, illetve keveri a nyelveket a mondat alkotása közben. Persze ez inkább a gyerekekre jellemző. Gyerekek? Ugyan! Dani már lassan nem is gyerek, hisz a 13. évében van ...

Német oké, olasz közepes???

Szóval Dani.

Előrebocsájtom, hogy minden elismerésünk Daninak, aki épp mire megtanult kellő szinten olaszul, máris el kellett kezdenie a német nyelvet, ráadásul napi szinten, az iskolában ennek egy erős dialektusát hallja, ami még nehezebbé teszi az új(abb) nyelv megfelelő elsajátítását. Valószínűleg így történhetett, hogy a németre való nagy koncentrálásban kissé háttérbe szorult az olasz nyelvvel kapcsolatos tudásanyag elsajátítása. Persze egyáltalán nem sírunk emiatt. Tizenkét évesen három nyelvet - sőt, már az angolt is próbálgatva - használni jól-rosszul, az azért nem semmi.

(Lehet, már írtam korábban: mindig nagy élmény számomra, amikor a két gyerek vitatkozik, mert azt általában olaszul teszik, csakúgy, mint a közös számítógépezést, annak is olasz a közös nyelve.)

Nincs rendes kolbász a rakott krumplihoz, ja de ;o)

Páran kérdeztétek, hogyan birkózunk megy a gasztronómiai különbségekkel. Igen, van, ami időnként hiányzik, persze nem ölünk érte, de olykor elgyengülünk. Legyen az Túró Rudi vagy gulyás leves (ez utóbbit könnyebb itt reprodukálni). Sokáig nem tudtunk rendes rakott krumplit készíteni, mivel az itteni kolbászok nem OLYANok.

Aztán Húsvét előtt egy fuvarozó cég segítségével, akik heti rendszerességgel teszik meg többek közt a Veszprém (Budapest) – Bolzano (Dél-Tirol) utat oda-vissza, kihozattunk sonkát, kalácsot, gyesztenyepürét és jófajta füstölt kolbászokat is.

Téli szezon nulla

Mára már tudható, a 2020/2021-es téli szezon nagyjából nullával záródik.

Egy ideig reménykedtünk benne, hogy kinyithatnak az éttermek, bárok és hotelek, sajnos mindössze egy kérészéletű próbálkozás volt januárban, amikor egészen 2 hétig(!) dolgozhattam odafent a hegyen.

Normál esetben Dél-Tirol évente átlagban 2 milliárd eurót „termel” csak a vendéglátás-idegenforgalom szektorban. Belegondolni sem merek, hogy úgy általában az országok mennyit veszítenek a COVID miatt összesen.

Filmajánló

A sok szabadidőt filmnézésre is használjuk.

Így esett meg, hogy több remek mozit is láthattunk Tündével közösen vagy külön-külön, felsorolni is nehéz, mennyit. Most így hirtelen a Párbajhős (ez egy 2016-ban készült, a XIX. században játszódó orosz koszümös kaland-dráma) és a Halálos temetés, ami egy angol vígjáték. 2007-ből.

Örömmel ajánljuk mindenkinek ezt a filmet

A kapcsolat Tenerife, Ibolya néni és Szicília között

A COVID-hatásról annyit, hogy az ember mindig megtalálja a kiskaput és él a lehetőséggel ha módja adódik.

A mi kiskapunk szinte már banálisan hétköznapi: a mi kis falunkban lakik Ibolya néni, aki bizony magyar, a Mátrából származik, sőt, mint utóbb kiderült, a férjével együtt dolgozhattam fent, a hegyen lévő szállodában-étteremben. (Sajnos már nincs köztünk Paul, de igen szép emlékeket őrzök közös ténykedéseinkről – talán ezekről az időkről lesz egy külön poszt is.) Elhívtuk Ibolya nénit hozzánk, egy húsvéti ebédre, amit örömmel fogadott el. Nem részletezem a menüsort, legyen elég annyi, hogy közösen (Ibolya néni is serénykedett a konyhában) kitettünk magunkért. Elvileg nem lett volna szabad fogadnunk őt a lakásunkban, lévén, nem rokon és nincs negatív tesztje, stb., de kit érdekelt. Ez a mi jelenlegi maximális ellenállásunk a rendszerrel szemben.

Mások ezt magasabb szinten űzik.

Például Szicília sokáig „zona bianca” volt, ami azt jelenti, minden rendben, szabad a mozgás, akárcsak COVID előtt. Ezt úgy érték el, hogy nem vallottak be minden esetet, hogy az amúgy is gyenge gazdaság kicsit pörögjön. Egyébként – több helyről is hallottuk – kamu vagy féllegális munkáltatói igazolással sokan közlekednek az országok között. Én is kaptam kis családom számára egy felajánlást, miszerint „lepapírozva” szabadon utazhatnánk Szicíliába. (Hogy miért nem tettük, annak legfőbb okát lásd a következő részben, alább.)

A csúcskategóriások pedig már nem vessződnek holmi igazolással, egyszerűen lefizetik az induló és a célország egy-egy orvosát, hogy állítsanak ki részükre soron kívül negatív COVID-tesztet, amivel pl. a Kanári-szigeteken pihenhetnek pár hetet.

Új mikró, régi net és …

Ami el tud romlani, az el is romlik.

A mikrónk volt vagy 12 éves, így nem okozott túl nagy traumát és ami külön öröm számomra, hogy ugyanazon típus modernizált változatát sikerült megszereznem újonnan közel ugyanannyiért, mint amennyit anno fizettem az előzőért a boltban, még Magyarországon.

Mint azt többen tudjátok, a faluban, főleg itt, a völgy ezen részén gyenge a térerő és a wifi sem működik üzembiztosan. Szerettünk volna a jelen erősíteni, különböző módon meg is próbáltuk, de nem jártunk sikerrel – így marad a hullámzó erősségű wifi (net) és térerő (telefon). Ez a helyzet kedves mindenki, továbbra is türelmeteket kérjük, ha olykor nem vagy csak rossz minőségben vagyunk elérhetőek.

A legújabb történés pedig az, hogy a padovai lakásunkban végleg tönkrement a cirkó. Szerencsáre Tünde áldozatos és kiatartó munkájának köszönhetően az összköltség több mint felét meg tudtuk spórolni, mivel sikerült „bekerülnünk” az államilag támogatott energetikai megtakarítási programba. De még így is nagy összegű lett ez a nemvárt kiadás, hiszen a kéményhez is hozzá kellett nyúlni. (Ez volt a már említett fő oka annak, hogy eddig nem éltünk a szicíliai meghívással.)

Mindezzel együtt bizakodó vagyok a tekintetben, hogy idén végre hazalátogathatunk (talán egy prágai kiruccanást is közbeiktatva).

Mindenkinek kitartást, egészséget és kisimult arcot kívánok!

… és egy friss hír: végre megérkezett a várva várt hóesés ;o)

Március elején kifejezetten szép idő volt

Ez a kép pedig április 13-án, délelőtt készült a kertünkben