Három hete még felhőtlen boldogsággal teltek napjaim. Két hete kiderült, másnaptól nincs munkám. Egy hete akkora hóesés volt, hogy csak na. És most?

A közösségi oldalakon olvasottak, valamint a rokonokkal, barátokkal, ismerősökkel történt eddigi levélváltások és telefonbeszélgetések alapján rajzolódott ki bennem a következő.

Alapvetően kétféleképpen reagálunk a jelenlegi helyzetre. Az egyik, hogy szörnyülködünk azon, ami van, félünk attól, ami lesz. A másik oldalon igyekszünk kis humort csempészni a hétköznapokba, vadul sütünk-főzünk és edzük a testünket online. Érzésem szerint – és most főleg a Facebook bejegyzésekre reagálok – túláradó, szélsőséges és túldimenzionáltak a reakciók. Van itt halálozási adatokat közlő, kormányt szapuló, Istentől megsegítést váró poszt, továbbá találkozhatunk „én megmondtam”, „a gyerekem otthon tanul” és „kövér és/vagy terhes leszek” megnyilvánulásokkal is.

Olvastam, hogy statisztikák szerint a legtöbb haláleset otthon történik, a második a sorban a munkahelyi elhalálozás. Ebből egyenes úton következik, hogy aki otthonról dolgozik, az gyakorlatilag halálra van ítélve ;o)

Lássuk meg a jó híreket is - ha jól emlékszem egy március 25-i adat (forrás: Facebook)

Tizennégy nap. Akár egy téli szünet. Csak utána nincs hová visszamenni dolgozni, nem lehet a gyerekeket újra óvodába, iskolába vinni, hanem kezdődik előről az egész. Egy újabb két hetes periódus.

Vannak, akik ilyenkor tervezik újra az egész életüket, akár magán és üzleti szinten egyaránt. Keresik a lehetőséget, mit lehetne tenni azért, hogy amikor véget ér ez az egész, akkor felkészült állapotban, már lendületben legyenek a többiekhez képest. Mások pedig úgy gondolják, nem érdemes nagyon előretekinteni, mert nincs viszonyítási alap, nem tudni, mikor ér véget, így csak a következő napot akarják meg- vagy túlélni.

A bőség idejében egy okos vállalkozó félretesz, hogy majd át tudja vészelni az ínséges időket. Most, amikor sokunkat váratlanul ért az új helyzet és nem volt módunk felhalmozni komolyabb javakat, mit is tehetnénk? Sosem volt aktuálisabb a megállapítás, miszerint legyen 6-12 hónapra való pénzügyi tartalékod. Ha most nincs is, egy következő periódusra erősen ajánlott, hogy legyen. (Ide szívesen veszek ötleteket tőletek!)

Van, aki erre (is) használja (drága) idejét - az elmaradt Forma 1-es futamok kapcsán

Az jutott eszembe, mikor volt utoljára olyan, hogy az emberek többsége ugyanabban a cipőben járt, ugyanazokkal a problémákkal szembesült, mint mások, az ismerősök ismeretlenek ismerősei, más utcában, városban, országban élő társuk? Elsőre a nagy világválság urgik be, talán nem véletlenül.

Így vagy úgy, ülünk saját „Grand Fotelünkben” és tesszük, amire akkor képesnek érezzük magunkat vagy amit épp a szívünk diktál.

A végére csak annyit, hogy én személy szerint május környékére teszem a korlátozások enyhítését, majd a rendes kerékvágásba való visszazökkenés megkezdését. A jövő majd eldönti, jól okoskodtam-e.

(Egy kis pontosítás: nincs SEHOL kijárási tilalom, korlátozások vannak és lesznek még egy ideig – a szerk.)

MOSOLY SZENVEDÉLY ITÁLIA