A mostani bejegyzésre tulajdonképpen ennyi elegendő is lenne, hisz ezek a címszavak lefedik az elmúlt napok eseményeit.

Nyugi, nem úszod meg ennyivel.

KIS TORNA

Tünde talált egy szórólapot, amin 3-9 év közötti gyerekeknek tartanak heti két alkalommal játékos-átmozgató-mittoménmilyen tornaórát. Kaptunk is az alkalmon, mivel az iskolában nincs tornaóra és mind Dani, mind pedig Alex igényli a mozgást, még ha kapálóztak is, amikor megtudták, milyen merénylet készül ellenük. Egyelőre vegyes tapasztalatokkal viseltetünk a foglalkozások iránt, de még nem döntöttünk véglegesen, meg aztán, szokásosan le is betegedtek a srácok.

VÍZSZÁMLA

Ez a rövidke rész a „még mindig mindent összehasonlítunk az otthoni árakkal” attitűd miatt került be a mostani jegyzetembe. Röviden annyi erről, hogy a budapesti vízdíjhoz képest vagy négyszerese az itteni tarifa. Ellenben a villanyszámla elég tűrhető összegre rúg.

KALANDOZÁS

Bő egy hete, vasárnap egyedül kalandoztam a környéken. Az volt az idei utolsó, még kellemes hőmérsékletű hétvége. 24 fok volt azon a vasárnapon. Autóval mentem egy darabig, majd hegyet másztam intenzív jelleggel, végül megpihentem Teolo városka központjában lévő kis kávézójában. Aztán ismét autóba pattantam, egy helyen még megálltam pár képet készíteni, majd hazagurultam. Ez összesen 3,5 óra volt. Furcsa volt és érdekes. 

Már jobban értettem az emberek beszédét és a környéket is sajátomnak éreztem, azért többnyire felülkerekedett bennem a turista identitás. Nehéz ezt megfogalmazni … mindenesetre arról, hogy hol van Teolo és miért érdekes ez a környék, még ki fogok térni egy következő bejegyzésemben.

BEFŰTÖTTÜNK

Egészen pontosan október 28 délutánjáig tartottuk magunkat. Végül befűtöttünk.

Valahol jó érzés, hogy itt a november és még csak most durrantottunk be otthonunkban. (Remélem, annyival hamarabb is zárhatjuk majd el tavasszal, amennyivel később indítottuk el a magyar viszonyokhoz képest.)

NINCS ISKOLA

Most nem (csak) azért nincs iskola, mert Dani újabb megfázás-lázas periódusban volt, hanem azért is, mert meglehetősen szélsőséges időjárás honol környezetünkben.

Olaszország több tartományára is kiadták a narancs és a vörös riasztást, hol árvízveszély, hol földcsuszamlás, hol pedig viharos erejű szél vagy ezek együttes megléte miatt. Vasárnapról hétfőre a Brenner-hágót is lezárták, a velencei Szent Márk téren bő egy méteres víz áll - ahol egyébként előző nap a helyi maraton befutója volt, akkor fél méteres vízben -, aztán a Pó szintje több ponton az árvizi határérték környékén mozog és talán hallottátok, hogy pár napja Rómában micsoda jégeső zuhatag tarolt.

Ebből itt, Padovában (még) nem érezni semmit, csupán erős a szél és sokat esik. Amúgy 15 fok körüli a levegő hőmérséklete. Ezzel együtt úgy döntöttek a helyi elöljárók, hogy október 29-én és 30-án zárva kell tartani a tanintézményeket. Megjegyzem, szerintem 31-én is zárva lesz ugyanezen okokból és akkor már csak november 5-én nyitnak újra Mindenszentek és Halottak Napja miatt.

Szóval az iskolai kényszerszünetet mi akkor konstatáltuk, amikor Danit 29-én reggel én vittem alma máterébe. Olaszosan kezeltük a helyzetet. Mert ugye mi tévők is legyünk 8:10 perckor egy autóban, iskolatáskával felszerelkezett gyermek társaságában? Beugrottunk Danival egy kávézóba, ahol csokis és mandulás péksütit ettünk, hozzá capuccinót és latte macchiatót (fogalmam sincs, ezeket miként kell helyesen leírni ;o) kortyolgatva. És ahogy az dukál, az asztalokra kihelyezett újságok egyikébe bele is olvastunk, többek közt megtudva, hogy mily ronda idő volt, van és lesz.

A végére egy Alexes-reggelizős és egy Fiatos-kirándulós képet teszek.