Legutóbbi bejegyzésemben ígértem, hogy még 2018-ban jelentkezem egyszer.
Hááát, nem sikerült a már oly sokszor emlegetett olaszos sebességünknek köszönhetően.
De most itt vagyok és leróva restanciámat ott folytatom, ahol abbahagytam …
Dani két osztálytársa nálunk és karácsonyi ünnepség az iskolában
December 20-án Alessio és Leonardo látogatott hozzánk iskola után, pár órára.
Nem akarok párhuzamot vonni a hasonlókorú magyar és az olasz gyerekek között. Legyen elég annyi, hogy gyorsan feltalálták magukat a nyelvi korlátok ellenére és Dani is igyekezett a maga biztonsági módján együtt lenni velük. Koncerteset játszottak, mikrofonnal, dobbal és zongorával. Azt gondoltuk a nutellás palacsinta tuti lesz, de nem aratott osztatlan sikert (fejenként 1-1 palacsinta fogyott a két olasz kisfiú jóvoltából). Vagy csak illemből fogyasztottak annyira visszafogottan?
Másnap volt a karácsonyi ünnepség, melynek lebonyolításáért igen hálásak voltunk az iskolának. Először is szinte semmi beszéd vagy szavalás, hanem csaknem egész végig zene és ének, másodszor pedig nem másfél, sőt még egy órás sem volt a program – az egész műsor ha kitett 30 percet, talán sokat is mondok. Utána pedig osztályfényképek készültek Babbo Nataléval (Karácsony Apó = Télapó) együtt, majd egy kis panettone („karácsonyi kalács”) járt minden tanulónak, így Daninak is, akinek ez igencsak tetszett.
Dani koncertezés közben
Dani osztálya és Babbo Natale - az utolsó tanítási nap végén
Milánói villámlátogatás
Szűk 3 órás autóútra van tőlünk Milánó és még fél óra bejutni metróval, valamint gyalogszerrel a belvárosi főkonzulátusra – mivel az autót leraktuk egy külvárosi részen, elkerülendő a dugót.
Hivatalosan kezdeményeztük ugyanis nyilvántartásba vételünket, miszerint életvitelszerűen Olaszországban élünk, amiről majd egyszer kapni fogunk hivatalos papírt is, hogy oké.
Aztán jött az ebéd, amihez a konzulátuson dolgozó egyik kedves hölgytől kértünk helyszínjavaslatot. Bár húsz percet várni kellett az asztalra, mindannyiunk egyöntetű véleménye szerint bőven megérte. Azt hiszem, csak közelíti az ebéd utáni állapotunkat, ha úgy fogalmazok, teleettük magunkat.
Tervünk szerint legalább sötétedésig maradtunk, hogy a Dóm környéki adventi fényeket élvezhessük. A srácok jól bírták a hosszú sétát és élvezték a metrózást is.
Kicsi a rakást játszottunk a Dóm előtt
Csöppet a karácsonyi napokról
Az olaszok már dec. 6-a környékén feldíszítik lakásaikat, környezetüket és onnantól kezdve egészen vízkeresztig a karácsonyfa is áll. Mi egy hibrid verziót alkalmaztunk: kívül-belül mi is díszítettünk december elején, de a fát csak szenteste napján öltöztettük föl. Ételekben is inkább a magyar hagyományainkat tartottuk szem előtt. Volt halászlé, rántott hal és krumpli saláta, továbbá december 25-én OREO torta, hiszen aznap lett Dani tízéves! ;o)
Ezekre a napokra (dec. 23-a estétől 27-e délelőttig) hermetikusan elzártuk magunkat a külvilágtól. Csak egymással foglalkoztunk. Ettünk-ittunk, játszottunk, beszélgettünk, filmeket néztünk és pihentünk.
A fát Dani és én díszítettük fel, Alex tanácsait is figyelembe véve
Alex a Jézuskától/Mikulástól kapott tűzoltó ruhában, rendőrrel a kezében
A szülinapi torta megkóstolása előtti pillanat
Jégkorcsolya – kezdő és haladó szinten
A kompenzációs program keretében – ledolgozandó az ipari mennyiségű elemózsiát – több ízben ellátogattunk az egyik padovai jégpályára korizni, ami egy kis téren került kiépítésre december eleje és január eleje közti időszakban.
Alex és én képviseltük a kezdő csoportot, Tünde és Dani pedig a haladót. Összességében élvezetes program volt, főleg, hogy utána süti és kávé következett, jól megérdemelten.
Alex értő (és féltő) kezekben próbálgatja eme szép téli sportot
És jómagam - itt még nem törte föl a lábamat a korcsolya, így a mosolyom természetes
Előszilveszteri vonatozás Velencébe
Egy hirtelen ötlettől vezérelve december 30-án elvonatoztunk a gondolák városába. Ezzel több legyet ütöttünk egy csapásra. Először is végre kimozdultunk szeretett Padovánkból, másrészt együtt vonatoztunk mind a négyen Olaszországban, harmadszor pedig meséltünk ezt-azt a gyerekeknek a városról, végül pedig egy abszolút elfogadható árfekvésű, kevésbé turistás éttermet is kipróbálunk. Ezen a napon nagyon kegyes volt hozzánk az időjárás. Gyönyörű napsütés és 9 fok Celsius fogadott bennünket, ami egészen a délutáni negyed ötös távozásunkig kitartott.
Sirály ez a Szent Márk tér
No komment
Frecciarossa, amivel Padovából Velencébe suhantunk bő 20 perc alatt (Dani kicsit másik dimenzióban - a szerk. ;o)
Prato della Valle, ahol a szilveszteri bulit tartják
Este 10 körül céloztuk meg a belvárost. Az odafele úton kicsit elszontyolodtunk, mivel embert alig láttunk az utcákon és minden túlságosan csendes volt. Aztán koncert hangjaira lettünk figyelmesek, így elindultunk a zaj irányba. Megérkezve Padova ovális terére – ami a maga 90.000 m2-ével nem mellesleg Európa második legnagyobb tere a moszkvai Vörös Tér után – egy óriási buli fogadott, több ezer emberrel, nagyszínpaddal, DJ-vel és éjfélkor természetesen tűzijátékkal, amiből sajnos túl sokat nem volt módunk élvezni, mivel Alex nagyon fázott, ezért idejekorán hazaindultunk.
A buli helyszíne - gyülekezünk ...
Slaps and beans
És egy 2019-es újdonság csak nektek, csak most, csak itt: megtudtam, hogy létezik egy olyan verekedős, számítógépes játékprogram, ahol a két főszereplőt Bud Spencer és Terence Hill fizimiskájra készítették el „pofonok és bab” néven.
… a folytatásban pedig – mármint a következő bejegyzésben – a 2018-as évet értékelem az én szemüvegemen keresztül.
Addig is csók, pusszantás, ölelés, kacsintás.
MOSOLY. SZENVEDÉLY. ITÁLIA
