Történt ugyanis, hogy jól megterveztük a péntekünket, aztán már reggel sutba vágva az egészet, teljesen mást csináltunk és jól esett.

A terv a következőképpen nézett ki.

Reggel 7 óra: indulás a Bolzano szélén található bisztróba, abszolválandó a meglepetés reggelit. (Itt egy kikötésem volt, mivel én voltam a program kitalálója és annak szponzora is egyben, hogy bármiből bármennyit lehet enni-inni.)

A meglepetés reggeli közepedte ...

Már teli hassal, a reggeli maradékával

Fél 9: Alexnek szandálvásárlás, majd 9 órakor hivatalos ügyintézés Bolzanoban.

10 óra körül nyomtatópatron és ruhafesték vásárlása, szintén Bolzanoban

11 körül indulás haza.

De! A spontaneitás győzedelmeskedett, így a reggeli elfogyasztása után, ami szendvicsekből, croissant-okból, forró kakaóból és tejeskávéból állt, megkaparintva a két pár szandált, az irányt Verona felé vettük, mert csak. Fél 11-kor elindultunk várost nézni, hátrahagyva autónkat a központ szélén.

Megtekintettük Júlia erkélyét. Ide egy sétáló-bevásárló utcán keresztül vezetett utunk, melyhez gyönyörű, 25-26 fokos, kellemes nyári idő párosult. Sokat nem tudtunk időzni a belvárosban, mivel 2 órányi autóútra voltunk otthonunktól és szerettünk volna legkésőbb délután 3-ig visszatérni. (Ez majdnem sikerült is: negyed négykor állítottuk le a motort lakásunk mellett.)

Levelek Júliának

A lényeg, az autónktól nagyon komoly, mintegy, uszkve, kvázi 50 métert sétálva el is érkeztünk a kiszemelt trattoriánkhoz. (E heti kérdésünk: mi a különbség a trattoria és a ristorante között? A helyes megfejtők között értékes tárgynyereményeket sorsolunk ki – a szerk.) Muszáj voltam egy pohár fehér frizzante-t elkortyolgatni a kiválasztott háromféle házi pasta elé, mellé és egy csöppet mögé is. Kacérkodtam egy panna cottával is, de …

Sétánk egyik állomása

Összességében úgy voltam ezzel a nappal, hogy annyi, meg annyi viszontagságon vagyunk túl ismételten, hogy igenis megérdemlünk némi hedonizmust, továbbá Tündével megegyeztünk, hogy záros határidőn belül vissza kell térnünk kettesben a „szerelem városába”, további kultúrmorzsák felcsipegetésének határozott céljával. És végre ismét élvezhettük az olasz életérzést: a gasztronómiát, a ritmust, az igényesen öltözött embereket.

Azzal zárom ezt a bejegyzést, hogy Alex 5 éves lett. Ezzel búcsúzom.

Az ajándékbontásban természetesen Dani is segített

SZENVEDÉLY. MOSOLY. ITÁLIA