Sütés-főzés-filmnézés

Sokan kérdeztétek, hogy vagyunk, miként telnek napjaink.

Többetekkel váltottunk szót írásban és telefonon, mely alapján az kristályosodott ki bennem, hogy alapvetően nincsenek nagy eltérések abban, ki hol lakik.

Nálunk (is) megy valahogy a tanulás, vannak unatkozós-lustizós időszakok. Viszont ami kiemelt szerepet kap nálunk, az a sütés-főzés. Igaz ez Tündére, Danira és rám is.

Dani a különféle tésztákhoz készülő, paradicsom-alapú szószok gyártásában jeleskedik. Tünde új recepteket próbál ki, teszem azt bechameles spárgás palacsintát kreál vagy épp újfajta kenyérrel kísérletez. Én pedig elkészítettem életem első croassaint-jait, ahol saját magam csináltam a tésztát (nyújtottam-kelesztettem).

Dani pizzája

Az én tevékenységem eredménye - lesz ez még jobb is

Filmnézés: napközben négyesben, esténként kettesben

A másik nagy vonulat nálunk – a konyhai tevékenységünk mellett – a filmnézés. Étlapunkon szerepelt már a Sivatagi só, a Nicsak, ki beszél? és a Star Wars is (négyesben), valamint meghittebb körülmények között tekintettük meg Tündével Az én hősöm, Larry Crowe és a Fekete arany című filmeket. (Mindhármat csak ajánlani tudjuk.)

Dani, mint olasztanár

Odáig fajultak a dolgok, hogy Dani már Tündét tanítja az olasz nyelvre. Elsősorban nyelvtani feladatokat dolgoz ki számára. És nem telik el úgy nap, hogy Tünde ne kérdezzen rá legalább egy szóra, miként is mondják azt olaszul.

Hiába, az élet kemény ;o)

Alex és a méhecske - egy mese címe is lehetne

Az első dolog, amitől Alex fél. Furcsállottam is, hisz nagyon bátor kissrác. Éjszakánként átjön, mert szerinte méhecske van a szobában és nem szeretné, hogy megcsípje. Mivel a félelem nem logikus, így még gondolkodunk, hogyan semlegesítsük benne ezt a „tényt”.

Fiúk a kertben - bogárvadászaton

A hegyipatakunk sarat hozott – a hegyek teteje már csak hófoltos

Bár lassan egy hónapja hete beköszöntött a tavasz, napközben 15-20 fokkal és sok napsütéssel, a minket övező hegyeken még bőven van hó. A házunk mellett futó patak vize pár napig barnás-szürkés volt a fentről jövő sártól, de mostanra kitisztult.

Önéletrajz – lassan igaz lesz minden?

Szerencse a szerencsétlenségben, hogy 3 hét után ismét van némi munka. Az innen 20 percre lévő San Cristinában található, valamint a helyi (Siusi) postahivatalba és levélelosztóba járok takarítani, napi 4 órát.

Anno, amikor mindenképpen állást kellett találnom, csináltam egy kamu önéletrajzot és minden munkát beírtam, hogy már csináltam Magyarországon, amiről azt gondoltam, itt, Olaszországban tudok csinálni addig, amíg lesz annyira erős a nyelvtudásom, hogy szintet lépjek. Így beírtam futárt, raktárost, felszolgálót, mosogatófiút, takarítót stb. ebből ugye most a takarítói állás is valósággá vált, csakúgy, mint korábban a mosogatófiú és a felszolgáló.

Érdekes az élet ;o)

A postások kávéznak, újságot olvasnak, nem sietnek

A mostani mukám révén sikerült betekintést nyernem a postások életébe.

Ami a legszembetűnőbb, hogy nem sietnek. 9 és 10 között kávézgatás, beszélgetés, kis édességgel, újságolvasás. (A kávéból és a sütiből én is kapok ;o)

Munka miatt S. Cristinából jövet - vízesés

Sok ellenőrzés, mindegyik más

A koronavírus időszaka alatt, mivel munkába járok, gyakran ellenőriznek a rendőrök vagy a katonák. Nincs két egyforma. Egyszer elegendő a jogsi, olykor pedig hiányolják az útlevelet. Van, ahol elegendő bemondani, hol lakok, máskor még a lakcímet igazoló dokumentum sem feltétlenenül elegendő valami különös ok folytán.

Túl a 66.666. km-en

A munka miatti ingázásról jut eszembe, hogy közel 1 hónapja ünnepelte 5. születésnapját a mi kis FIAT 500-asunk, melynek kilométer-számlálója nemrég átlépte a 66.666-ot.

A bizonyíték (igen, jól látod, aznap reggel 1 fok volt)

Hivatalosan is helyi lakos lettem

Apropó lakcímkártya. Április 17-ével hivatalosan is Siusi városának lakosa lettem. Pontosabban a népességnyilvántartásban regisztrálásra kerültem, így mostmár ez a tartózkodási helyem, ahogy itt mondják „domicilio”. Szóval külföldi a címem!

Kirándulás – vízműves élmény

A legutóbbi hétvégén ismét túráztunk egyet négyesben a szomszédos hegyen. Az erdőben sétálva bukkantunk rá a helyi vízmű egyik objektumára. Dobbant is egyet a szívem.

A bejárat előtt még volt hó - meg is dobáltuk egymást

Várjuk május 3-át

Emlékeztetőül, a kijárási korlátozásokat március 12 környékén vezették be, melyet április közepén meghosszabbítottak május 3-áig. Várjuk, lesz-e lazítás és hogyan. Lépcsőzetesen nyithatnak-e a boltok, cégek, szolgáltatók és vajon milyen területi eltérésekkel? Bő 1 hét múlva talán már tisztábban látjuk ezt a kérdést is.

... addig is kávézgatunk az erkélyen - háttérben a már oly sokat fotózott "hegyünk"

Nyári táborok

Addig is lefoglaltunk több időpontot a srácoknak a nyári táborra.

Ez nehéz helyzet, hiszen, nem tudható még, hogy Tünde és én hol és milyen időbeosztásban fogunk dolgozni, hogyan tudjuk majd megoldani a fiúk ide-odaszállítását, stb.

A bérlőink babát várnak – új helyzet

Talán említettem korábban, hogy a padovai lakásunkat kiadtuk egy fiatal párnak, amikor elköltöztünk Dél-Tirolba (Alto Adige). Nemrég kaptuk a hírt, hogy babát várnak. Természetesen gratuláltunk nekik, aztán elkezdtünk gondolkodni, mit fogunk tenni, amikor vissza akarunk költözni, hogyan fogják kezelni majd az új helyzetet. Ugyanis itt, Olaszországban a bérlőket sokkal jobban védi a törvény, mit Magyarországon.

Szóval ez is egy újabb megoldásra váró feladat lesz, de ez még a jövő zenéje …