Utolsó bejegyzésem óta három és fél hónap telt el.

A téli szezon december 6-án indult, én 16-tól dolgozom. Volt itt minden kéremszépen: bokaficam Karácsony előtt (munkahelyi baleset), karantén (pl. osztálytársak COVID-betegsége miatt), néhány pengeváltás a tulajjal és a főnökkel (kiharcolandó a kellő respektet), Dani 13.(!) születésnapja, Alex első félévi iskolai értékelője.

Valamint az első komolyabb remény, hogy padovai lakásunkat ismét elfoglalhatjuk, talán már idén.

Lássunk néhány mozzanatot, aspektust, történést ebből az időszakból!

Bangladesi konyha

A téli szezont ismét a hegyen töltöm, csak most más helyen. Itt a roppant autentikus és egyedi konyhát bangladesiek viszik.

Egyszer úgy esett, hogy kevés vendég volt délelőtt, így besegítettem a fiúknak a főzésbe. Főképp amerikai filmekből tudható, hogy a konyhafőnök szent és sérthetetlen. Nekem szerencsém volt, mert Rashim nagyon türelmesen viseltetett irántam. Át is futott a fejemben egy pillanatra, hogy még nem volt ázsiai főnököm.

Amúgy vidám és nagyon hálás népség. Próbálták megtanulni a nevemet, de képtelenek kiejteni, hogy Gergő, pláne Gergely. Így Grigri lettem. Ez annyira rámragadt, hogy már a bárban dolgozó szerb Zorán is így hív, vagy “capo”-nak. Nem tudom, melyik a nagyobb megtiszteltetés.

Még egy érdekesség, hogy sem a Bangladesiek, sem a helyiek többsége nem mondja jól a számokat. A számoknál nem alkalmazzák azt a szabályt, miszerint, ha magánhangzó torlódás van, akkor egyet elhagyunk. Pl a százegyet olaszul “cento otto”-nak mondják “centotto” helyett.

Szlovákok és szerbek egymás közt

Az ázsiai vonalról már ejtettem pár szót, a szláv csapatról nyelvileg a következőt tudnám összefoglalni. Az egyik szlovák lány orosz akcentussal beszéli az olaszt, érti a lengyelt, de a szerbet nem. A másik szlovák lány érti a szerbet, de a szerb sráccal olaszul beszélgetnek. És van egy szlovák srác, aki olaszul nem, de németül jól beszél, így a szerbbel (mivel ő csak olaszul tud) szláv szavakkal kommunikálnak egymással.

Tudtad követni, ugye?

Munkából hazafeléjövet a megunhatatlan sífelvonóval (cabinovia)

Kanada

Az angolul beszélgető vendégeket, ha van rá idő, meg szoktam kérdezni, honnan érkeztek.

Az eddigi legmeglepőbb válasz ez volt: Kanadából. Ott nincs hó, ezért utaztak ennyit – kérdeztem viccelődve. Rokon látogatáson vannak itt – hangzott a nem kevésbé meglepő válasz.

Olasz angol

Amikor még nem ment az olasz és nyaranta Itália földjén mulattuk az időt, mindig jót mosolyogtam, hogy az olaszok arra a kérdésre, tudnak-e angolul, rögtön rávágják, hogy persze, aztán ugyanúgy beszélnek tovább olaszul.

Még tavaly szeptemberben történt, hogy egy francia srác kért tőlem útbaigazítást. A francia, a német (akkor még) és az olasz nem tűnt közös nyelvnek, így az angol maradt, mint legkisebb közös többszörös.

Mivel nagyon régen használtam angolt, így értelemszerűen hamarabb jutottak eszembe az olasz szavak. Ebben a pillanatban ötlött belém, hogy milyen ügyesen rekonstruálom a fentemlített jelenséget.

A „val gardenai tájszólás”, ami még az itteni füleknek is ronda

Szintén a tavaly nyári szezonban történt, hogy Fabian (egy helyi srác, akivel együtt dolgoztam akkor egy elegáns étteremben) mesélte, hogy a tőlünk mintegy 25 km-re keletre fekvő Val Gardénában élők olyan módon beszélik a németet, ami még egy itteni fülnek (értsd: a Sciliar hegy környéken lakók) is csúnyának hangzik, pedig a helyi dialektus sem melódia a mi fülünknek.

Dani hangja, Alex bajsza

Dani már 13 éves. Leírni is furcsa. Lassan kezd mélyülni a hangja. Amikor ezt megjegyeztem neki és ezt Alex meghallotta, akkor – úgy felzárkózásképpen – kijelentette, hogy neki meg a bajusza nő.

Amúgy Dani „hozza” az ilyenkor szokásos tini/kamasz attitűdöt. Sokat lustálkodik, egyre tovább marad fent este, amint lehet bezárkózik a szobájába, kissé görnyedt a testtartása, ilyesmik. És persze sokat vitatkozik, bár ez már jónéhány éve fennáll, így ez nem okozott újdonságot számunkra.

Nagyon kíváncsian várjuk, milyen lesz a „férfi” hangja. Unokatestvérének, aki egy szűk évvel idősebb nála, már jó mély a hangja, szóval valami hasonlóra számítunk.

Tünde és a munka világa

Valahogy továbbra sem sikerül hozzáillő munkakört találnia, illetve elnyerni, így a programozás, honlapkészítés rejtelmeibe vetette bele magát pár hónapja. Remélem, sikeres lesz ez az új irány számára és hamarosan együtt ünnepelhetjük az első ügyfelet.

Ismét hazautazást tervezgetek

2020 nyarán már nekifutottam egyszer, de akkor az otthoni egyre rosszabbodó COVID-helyzet miatt le kellett mondanom róla, 2021-ben pedig Tünde, Dani és Alex mentek haza, lévénhogy ők még nem voltak otthon, mióta kiköltöztünk.

Most megint hasonló álmokat dédelgetek. Ha semmi sem jön közbe, akkor Húsvét után bő egy hétre hazalátogathatok 3 év elteltével. Ahogy elkezdtem komolyabban szervezni az utat (kivel és hogyan megyek-jövök, milyen hivatalos ügyeket kell intézni, kikkel lenne jó találkozni, stb.) észrevettem, hogy töltődik a szentimentalizmus- és nosztalgiarekeszem.

Te nem lehetsz annyi éves!!!

Lassan 4 éve, hogy kiköltöztünk. Rengeteg viszontagságon át, sok probléma megoldása után, ezernyi ideges pillanattal a hátunk mögött azt kell mondjam, még mindig megérte az országváltás. És amikor azt érzed belül, hogy nagyon elfáradtál és már öreg vagy ehhez, akkor a környezet – nem tudok jobb szót rá – pofán vág és azt mondja: hé, még mindig van időd mindenre és nyugi, jól csinálod.

Erre a legjobb példát az élet szinte egyszerre adta nekünk meg Tündével. Ahogy az szokott lenni egy új munkahelyen, a többiek szeretnének rólad többet tudni és ezért az életkor kérdésköre is előjön. Egyikőnket sem saccoltak a munkatársak többnek 38-nál. (Azt hiszem ez Tünde szívének esett jól igazán.) Szóval, ha úgy érezzük, jól meggyűrt minket az élet az elmúlt években, akkor az a tudat boldogít minket, hogy még így is tíz évvel fiatalabbnak látnak minket az emberek errefelé. Ez pedig bíz’ igen-igen szívdobbantó érzés.

Ez egy tavalyi kép, következésképp itt még csak legfeljebb 37 évesek vagyunk Tündével ;o)

Ennyi volt most, egy szusszra.

Több dolog sem fért bele most, főleg terjedelmi korlátok miatt, úgyhogy kérdezzetek bátran vagy gyűjtsétek össze, mire vagytok kíváncsiak és akivel tudom, szívesen átbeszélem személyesen Budapesten ;o)

Üdv mindenkinek!