Annyi, de annyi dolog volt mostanában, hogy kicsit elmaradtam a blog írásával. De sebaj! Talán pont kapóra jön ebben a hideg, téli időszakban, hogy kicsit visszatekintsünk arra az időszakra, amikor kellemesebb volt az időjárás. Olyan sűrű volt ez a nyár, hogy erre külön bejegyzést kell szentelnem.

Régi vágyunk teljesült! Végre vendégeket fogathattunk Magyarországról, nem is akármilyeneket. A család különböző ágai képviseltették magukat minálunk.

A történelmi hűség kedvéért meg kell jegyeznünk, hogy február közepe tájékán Beni (Tünde unokaöccse) kezdte meg a sort beugrólag. Aztán júliusban elkezdődött a vendégáradat, egy kis extrával.

Beni benézett hozzánk

Viki

Úgy indult a történet, hogy a szabadságom előtti utolsó munkanapom június 29-én volt, aztán másnap Alex születésnapi bulija következett és rá pár napra érkezett meg hozzánk Viki (Beni húga), szintén rapid randi jelleggel, aki 3 éjszakát töltött nálunk. Ekkor Tünde még dolgozott, de hétvégén már együtt élvezhettük a programokat.

Az első közös kép Vikivel - útban a trevisoi reptérről a padovai rezidenciánkra

Az első tengerpartozás ezen a nyáron

Orsiék

Nagyjából egy hétre rá érkeztek hozzánk Tünde oldaláról az újabb vendék, szám szerint négyen. Velük (Orsi, Emese, Andris és Gergő) azt találtuk ki, hogy lakást cserélünk, de közösen is eltöltünk pár napot. Szóval ők jöttek, tengerpartoztunk egy hatalmasat, elvittük őket az egyik kedvenc éttermünkbe, sütöttünk-fűztünk nekik és persze jóféle borokat is kóstoltunk.

Nem volt hűvös, de kitartottunk - Orsiékkal padovai városnézésen

A fáradt vándorok megérdemelt jutalma

Budapesti csereüdültetés

A következő bő 1 hetet mi Budapesten töltöttük (július 16 - 23), Orsiék pedig itt maradtak a mi lakásunkban és innen hódították meg a környéket, köztük a Garda-tavat is.

A magyarországi ott-tartózkodásunk alatt rengeteg emberrel sikerült találkoznunk. Talán meg sem tudom számolni, ki mindenkivel, így talán most csak két dolgot emelnék ki.

Az egyik, hogy rég nem látott, Új-Zélandra szakadt barátom és családja épp akkor volt látogatóban Budapesten, így mindenki nagy örömére össze tudtunk szervezni egy családos délelőttöt. A másik Tünde születésnapja, ami számára némiképp meglepetés volt, néhány különleges vendéggel.

Álljon itt néhány kép - a teljesség igénye nélkül -, kikkel is találkoztunk Magyarországon.

Az új-zélandi csapattal - Zsoltival, párjával Andival és lányukkal Lilivel

A "prágai fiúk budapesti egyesülete" kitörő örömmel fogadott engem és Zsoltit is

A már említett születésnap - itt a srácokon kívül az én családi ágam is képviseltette magát

Az egyik meglepetésvendég - Adri barátsága még a történelem előtti időkből ered

Volt ám turistáskodás is - Budapest felett, a MOL Toronyban

Emma, Éva

Padovába történő visszatérésünk után 2 nappal ismét vendégeket fogadhattunk, csak most az én „ágamról”, Emma és Éva személyében - akik Tünde budapesti születésnapi összejövetelén is képviseltették magukat. Ők bő egy hetet töltöttek nálunk, elmenekülve a 39 fokos Budapestről a 37 fokos itteni tengerpartra, az este is fülledt meleg Velencébe, a padovai éjszakába és így tovább.

Itt volt egy extra program, ugyanis Viktor barátom, valamit párja és fia épp átutazóban voltak Pisa felé és Padovában szálltak meg egy éjszakára. Természetesen kihasználtuk az adandó alkalmat, hogy megmutassuk nekik, milyen egy nyári est a történelmi belvárosban, egy finom ital mellett.

Már megint egy születésnap, vagyis kettő - itt épp Emmára és Évára koccintunk

Az a felejthetetlen este Velencében - vacsorával és ...

... dolce vitával ;o)

A Garda-tónál - találkozó Tünde egy rég nem látott barátnőjével

Egy nyáreste Padova szívében Viktorékkal

Ismét csak négyen

Végül augusztus 6-ra kiürült a lakás. Emmáékat feltettem a repülőgépre Trevisoban, aztán kicsit elcsendesedtek a dolgok. A következő 1 hónapot főleg négyesben töltöttük. Kis tengerpart, kis pizzázás. Aztán amikor már nem volt kánikula, megkockáztattunk egy kis sportolást is, ami Alex unszolására főleg a fociban merült ki. Továbbá meglátogattuk Monte Grappa hegyét – elmenekülve a fullasztó hőség elől. A hegy tetején hatalmas mauzóleum őrzi a 23000(!), első világháborúban harcolt olasz, osztrák és magyar katona maradványait. Magassága 1745 m, Velencétől Vicenzáig uralja a látóhatárt. Kedvelt állomása a háromhetes olasz körversenynek a Giro d'Italia-nak. A hegyek látványa számomra a dél-tiroli éveket idézte föl.

A turistaház - az emlékmű felől nézve

Az emlékmű olasz oldala

Majdnem elkapott minket az eső, de nem - legalább friss volt az idő (közel 1.800 méteren csak 23 fok volt, ellentétben a padovai bő 30-cal)

Az osztrák-magyar oldal

A látvány, mely Dél-Tirolt idézi

A jól megérdemelt sör után

És végül még egy kis Padova. Meglátogattuk kettesben az „Il Salone”-t, mely az egyik legnagyobb, máig fennmaradt középkori csarnok, és itt található egy 1466-ban épült gigantikus faló.

Nem adja vissza, de talán érzékelteti a méreteket, az arányokat és az elénk táruló látványt

No komment

A történteket már csak vázlatosan leírva is talán érzékelhető, mennyire élményekkel teli volt ez az időszak. Sok beszélgetés, sok nevetés, sok finom étel-ital és rengeteg remek ember társasága.

Tündével úgy összegeztük ezt az időszakot, hogy erre nagyon-nagy szükségünk volt. Már csak azért is, mert szeptembertől új kihívások vártak bennünket. De erről majd a következő bejegyzésemben mesélek, amit reményeim szerint rövidesen közre is adok majd.

SZENVEDÉLY. MOSOLY. ITÁLIA