Kicsit furcsa és érdekes volt a tegnapi nap.
Hazaévre a bevásárlásból, párom azzal fogadott, hogy a fél lakásban valamiért nincs áram. Mit lehet ilyenkor tenni? Leülni és ebédelni.
Kivételesen nem olasz ihletésű étel került az asztalunkra. Olykor szeretem a maradékokat, amiből csak egy adag van. (Tudjuk, melyek azok az ételek, amiket minél többször melegítünk, annál finomabb lesz. Számomra ilyen például a csirkepörkölt, amit már galuskával összekeverve rottyantok meg újfent.)
Aztán csengettek. Tündéhez jött a körmös, akivel a rezsiszámlák befizetésekor találkozott az ügyfélszolgálat irodában. Akkor derült ki, hogy a ragazza - mert harmincnál tuti nincs több - mellékállásban műkörmös és házhoz is megy.
Mint említettem, ebéd után voltam. Stílusosan az "Eszem, tehát vagyok" c. könyvet olvastam Bud Spencer tollából, miközben Dani mellettem gubbaszt a nappali díványon. Többé-kevésbé meggyőzően igyekszik figyelemmel kísérni az olasz Forma 1-es nagydíj időmérő edzésének felvezető müsorát Giancarlo Fisichella és Jarno Trulli értő közreműködésével - csak hogy az ínyenceknek is legyen mit csámcsogniuk. A mellettünk lévő konyhából pedig beszűrődik Tünde és az olasz lányka beszélgetése, angolul.
Mily nemzetközi pillanat, mélázom el egy hosszabb pillanatra. Olaszul megy a TV, egy olaszul által megírt könyvet olvasok magyarul, miközben egy másik olasz angolul beszélget szerető feleségemmel. Mit beszélget, csacsog! úgy nőcisen.
Nagyon vártam aznap egy másik vendéget, Saci fedőnévvel, akit Saroltaként anyakönyveztek. Vártam, hogy együtt kávézhassunk, ugyanis a körmös leányzó csak egy pohár vizet kért.
Amúgy továbbra is a szokásos kérdések sorjáznak felénk otthonról. Hogy vagyunk, mi a helyzet a munkával, lakással, az oskolával, az ovival, Danival, Alexel. Erre leginkább csak hosszan tudok válaszolni, lévén hogy annyi de annyi minden történik velünk folyamatosan. (Ezért is invitálok mindenkit arra, hogy ha errefelé jár és van érkezése rá, ugorjon be hozzánk egy kávéra.)
Azok kedvéért viszont, akiket jó sorsuk nem erre vet, itt a válasz röviden. Nehezen telnek a napok. Szépíthetném, úgy facebook-osan, hogy tök hepi minden, viva Italia, de nem. Szinte minden nap új problémába ütközünk, melyek nem küzdhetőek le azonnal. Valahol már várom azt a hetet, amikor nincs új sza*ság és a feladatlista rövidebb, mint egy héttel korábban. De nem csüggedünk! Nem egy kósza gondolat vezérelt minket ide. Megterveztük és tudtuk, hogy nem lesz könnyű és tudjuk, miért csináljuk.
Hoppá, máris elkezdődött az időmérő edzés, így ezekkel a sorokkal búcsúzom tőled, és természetesen néhány képpel. (Az időmérőt a Ferrari nyerte - a szerk.)
Ci vediamo dopo !!!
