Négy nappal ezelőtt szétverték mindkét fürdőszobánkat, mert eláztattuk az alattunk lakót és ki kell cserélni az összefolyó csöveket, meg ilyeneket. Ma már jobb a helyzet, az egyik fürdőszoba használható. Most, mikor ezt írom épp csengetett a szomszéd és arról tájékoztatott, hogy a másik fürdő oldalán ismét beáztattuk őt. Remek! Mindenesetre ezt a költséget is jól felírjuk majd a többihez (elektromos kapcsolótáblájának, kombi cirkó szivattyújának cseréjéhez), amikor arról fogunk beszélgetni a volt tulajdonosokkal és az ingatlanügynökkel, hogy ha tényleg mindent kicseréltek két éve, ahogy állítják és minden patent, akkor hogy kerülnek 30-40 éves ólomvezetékek a falba és miért vannak rajtuk lukak ... De ez egy későbbi történet lesz, amire még csak készülünk. Fotókkal, videókkal. Izgalmas lesz!

Múlt héten Alexnek, ezen a héten pedig Daninak kezdődött meg az év. Két nap után azt mondta, rosszabbra számított és annyira nem is gáz a suli, a tanárok és az osztálytársak - szóval ez az egész helyzet. Az első három napon 8:15-re kellett menni és 14:15-kor lehetett elhozni. Ez 6 kerek óra, amit teljesen olasz környezetben tölt(ött) el úgy, hogy alig ért valamit és beszélni még annyit sem tud. Ő az egyetlen új srác az osztályban, így a társak érdeklődőek voltak irányába, keresték társaságát, kérdezgették, de - a fentebb említett okk miatt - a kommunikáció egy bizonyos szinten megrekedt. Az osztályfőnököt Silviának hívják és jellemzően "signora"-nak szólítják. Az ebéd jellemzően pasta (első fogás) és hús/zöldség (második fogás) kombináció, a harmadik általában édesség, míg a tízórai inkább gyümölcs szokott lenni. Ami igen furcsa, hogy az órák nem 45 percesek, hanem másfél-két órásak. Fogalmam sincs, miért jó ez és hogy bírják ki a 6-14 éves gyerekek ülve.

... és ahol abbahagytam: szippantós autó és margariv vs. vaj. Nem felejtettem el ám!!!

A koffeinmentes és a sima kávé között nagyobb az eltérés, mint otthon. Eddig kizárólag őrölt verziót találtam a boltokban, nagy bánatomra. A számunkra preferált sajtok, amiket otthon legtöbbször (v)ettünk, mint az ementáli és a gouda itt meglepően olcsóak a "hagyományos" olasz sajtokhoz képest, amik kb. 30%-kal magasabb árszinten kezdődnek. Valamint láttunk pezsgőt, aminek literje 30 ezer Ft és egy libamáj konzervet, kilóját kb. 250 ezer Ft-ért vesztegetik. (Ja, és van még pattogtatni való kukorica, amit Debrecenben gyártottak! ;o)

Mellesleg brutális mennyiségű édesség található bármely nagyobb boltban, szupermarketben. A héten előttem fizetett egy apuka. Kocsijának közel negyede csupa édességből állt: ilyen péksüti, olyan ropogós keksz, amolyan puding, stb. Kifelé jövet, a parkoló felé közeledve megszólította egy fiatal leányzó kérdőívvel a kezében. Sietek, vetette oda az apa, mire a lány, látom, sokat vásárolt, amire a férfi bólogatva, bizony, öten vagyunk.

Más.

Amikor még otthon, felkészülésileg beszélgettük Itláiát megjárt vagy ott élő emberekkel arról, mire készüljünk, mennyire nehézkes az ügyintézés, milyen problémák vannak, akkor többen mondták, hogy gyakran találja magát az ember 22-es csapdájában. Ezen akkor csak visszafogottan somolyogtunk - hát persze, hisz olaszok a drágáim, mit is várhatnánk tőlük. Most, így másfél hónap elteltével meg kell állapítanom, hogy a mosoly egy része eltűnt arcunkról, ezért szerintem taktikát fogunk váltani, hátha az tovább görgeti ügyeinket, melyekkel alig vagyunk előrébb, mint egy hónapja. Semmi különösre nem kell ám gondolni, egy sima lakcímkártyát szeretnénk megkapni. Enélkül nem vagy csak igen nehézkes bankszámlát nyitni, ami ahhoz kell, hogy értelmesen igénybe tudjunk venni szolgáltatásokat (pl. netcsomag otthonra, rezsibefizetés, bankkártya haszánlata) és ne kelljen fizetni teszem azt a tankönyvekért, ami amúgy alanyi jogon jár(na).

A változatosság kedvéért Alex csütörtökre ismét lerobbant egy csöppet. Hű de klassz, gondoltuk, amúgy sincs semmi gondunk, hizs épp aznap tudtuk meg, hogy az autópálya-kezelőt is támogatnunk kell vagy 15 ezer jó magyar forinttal.

...

A fentieket 3 napja kezdtem el írni, ezért egy kicsit még kiegészíteni, mielőtt kiposztolom neked.

Voltam szülői értekezleten Alex óvodájában. Nyilván nem értettem sokat meg, amit meg igen, az ugyanaz, mint otthon ilyenkor (bemutatkoznak az ovis nénik, elmondják, kinek mi a feladata, milyen különórák vannak, stb). Aztán egy érdekes dolog történt. 

Az értezlet alatt valaki becsengetett a kapun, mire Mária nővér, aki az intézményt vezeti, szélsebesen felpattant még így is, 80 felé közelítve és szinte a levegőben úszva, kilibbent a teremből. Majd pár másodperc múlva egy hasonlóan felöltözött, de jó pár évvel idősebb apáca nénit támogatva jelent meg ismét, akit felállva, egyöntetűen tapsolt meg minden szülő, majd pár meleg kézszorítás után már tova is tűnt. Meglepő volt látnom élőben, számomra átlagos felnőttek részéről ezt az egyszerre túláradó és felemelő szeretetet, egy kereszténységet igen jól reprezentáló ember irányába. Talán tudjátok, nem igazán kedvelem ezt a fajta vallást, mégis ez a pár pillanat megengedte, hogy érezzek valamit a hit valódi tisztaságából.

Az értekezlet végül fél 8 magasságában ért véget. Hazaérve egy SMS fogadott. Mária nővértől érkezett, akinek még napközben jeleztem, hogy Alex betegsége miatt nem biztos, hogy Tünde vagy én részt tudunk venni a szülői értekezleten. A rövid üzenet valahogy így hangzott: "Köszönöm, hogy el tudott jönni. Szép estét!". Mit is írhat erre ilyenkor az ember hitetlen fia? "Igazán nincs mit" - válaszoltam, majd hozzátettem: "Szép estét Önnek is!"

Még egy utolsó gondolat ehhez a bejegyzéshez.

A sok mindenféle megpróbáltatásaink mellett azért büszke vagyok magamra is. (Még messze nem elégedett, de büszke - ahogy egy kedves barátom mondaná.) Szóval tudvalevő, hogy az olaszom igen gyenge jelenleg, ha telefonon kell kommunikálni. Pár napja is rákényszerültem, mivel Franco hívott számlanyitási szándékommal kapcsolatosan. Amikor letettem a telefont, az én édes, kedves feleségem megjegyezte, hogy milyen gördülékeny volt a társalgás, legalább is így, kívülről hallva. Ez egy újabb piciny és biztató szikrája annak, hogy van fejlődés.

És a legvégén egy kérdés hozzád, kedves olvasó. Hogy érzed, van olyan konkrét téma, amiről szívesen hallanál (bővebben)?

A legközelebbi jelentkezésig is süssön ránk a Nap!!! Ci vediamo a dopo ;o)