Egy kicsit vissza kell utalnom az előző fejezetre.

Amikor tavaly júliusban Budapesten jártunk, három dolog lepett meg leginkább.

Az első a kávé. Lehet, itt Olaszországban el vagyunk kényeztetve, mindenesetre nagyon furcsa volt, hogy három napnak kellett eltelnie, hogy egy jó kávét tudjak inni – tudod, aminek van zamata, erőteljes, de nem keserű. A másik az árak, úgy mindené. Persze nagyjából képben vagyunk, mi a helyzet odahaza, mégis meg kellett magam csípni, hogy álmodom-e. A harmadik az élelmiszerek minősége. Borzasztó, még félig magyar szemmel is – legalább is én így éreztem.

De ugorjunk is tovább ... ja, még nem.

Még egy kis kultúra

Szintén augusztusban történt, hogy teljesült végre Tünde egyik kívánsága és végre megtekinthette a város egyik legrégebbi nevezetességét, a Scrovegni kápolnát, melynek freskói 2021-ben felkerült a Világörökségi listára. Ide csak korlátozott számú embert engednek be egy nap és csak meghatározott ideig lehet bent tartózkodni.

Egy kis történelem: Enrico Scrovegni a gazdag padovai bankár 1300 február 6-án vette meg a telket, majd hosszú tervezési fázis után végre elkezdődhetett az építkezés. A kápolna freskóciklusa Giotto di Bondone legnagyobb művészi teljesítményének és az európai festészet egyik fordulópontjának tekinthető. (A képek festése előtt komoly előkészítő munkákra volt szükség. Részletesen meg kellett határozni az ábrázolt jelenetek témáját, elő kellett készíteni az épület falfelületeit és a végleges tervekhez meg kellett szerezni az egyházi hivatalok jóváhagyását.) Az ünnepélyes felszentelésre 1305. március 25-én került sor. 

Még egy érdekesség, hogy Scrovegnit – mivel változtatott az előzetes terveken és nagyobb méretű épületet építtetett, melyet a „szomszéd” Eremitani-templom szerzetesei nehezményeztek és beperelték – végül száműzték a városból.

A kápolna belülről - bő 700 év néz le ránk

Buli kis bowlinggal

Alex osztálytársa, Sara szeptember 7-én tartotta a születésnapi buliját, ahová Alex is meghívást kapott. Lehetett bowlingozni, játékgépezni (volt vagy húsz!), meg persze pizzázni és bizonyos kor felett sörözni is. Meg is kértem Tündét, hogy legyen az majd az én születésnapi ajándékom, hogy visszatérünk ide kettesben.

Amúgy a fiúknak simán indult a suli, a szokásos dolgokkal: új könyvek, szülői, órarend, stb.

Aztán novemberben volt egy helyi matekverseny, amelyen Alex először nem akart részt venni, ki tudja miért. De végül csak elment rá és láss csodát, második lett, pedig nem is készült rá. (Emlékszem, anno még Magyarországon Dani is hasonlóan nem készült az országos matekversenyre, aztán „véletlenül” hatodik lett.)

Hivatalosan is dokumentálva Alex teljesítménye

Alex a padovai egyetemen - az előadó pólóján a "tudomány mindenkinek" felirat olvasható

Vissza a suliba

A fiúkon kívül Tünde és én is visszaültünk egy kicsit az iskolapadba. Tünde január végétől, én még szeptember végétől, nagyjából két-két hónapra.

Amikor bő egy éve visszaköltöztünk, azt terveztem, hogy egy-két év alatt vissza szeretnék térni eredeti területemre, a projektmenedzseléshez, jellemzően műszaki területen. Ezért ilyen típusú hirdetéseket böngésztem. Meglepődve tapasztaltam, hogy műszaki rajzoló programok megfelelő használata is követelmény, ezért mit volt mit tenni, beiratkoztam egy ilyen irányú, 6 hetes gyorstalpalóra. Az oktatást szervező cég pedig az ígérte, segít céget találni, ahol – az elméleti rész abszolválása után – a gyakorlati tapasztalatot meg lehet szerezni. Így történt, hogy végül 6 cégnél jártam, mondjuk úgy, ismerkedő beszélgetésen.

A konklúzió az, hogy jellemzően az olaszokat vagy az olaszul kiválóan beszélőket preferálják, így hiába ecseteltem, hogy rendelkezem az idősek szakmai tapasztalatával és a fiatalok lendületességével, ami valljuk be, bazijó kombináció, valamint a szakmai olaszomat folyamatosan fejlesztem. Egyetlen cég mutatott hajlandóságot, de csak idén februártól alkalmaztak volna (a beszélgetések még október második – november első felében voltak). Végül úgy döntöttem, adok még fél-egy évet a szállodaiparnak. Kívánom, hogy Tünde nagyobb szerencsével járjon majd márciusban.

Az egyik vizsgalapom - még javítás előtt

Az én oldalamról röviden annyi a munkával kapcsolatosan, hogy az előző helyhez képest 10%-kal kevesebbet kell dolgoznom, viszont nagyjából ugyanennyivel több a fizetés. Ismét meg kellett állapítanom, hogy bizony vannak különbségek a három és a négycsillagos szállodák között, lett légyen az a tulajdonosi hozzáállás, a kollegalitás vagy a vendégsereg minősége. Egy extra dolgot ki kell emelnem a munkahelyemmel kapcsolatban: itt található a világ (egyik) legmélyebb, 40(!) méteres medencéje. A búvárok mekkája, ahová nemcsak Magyarországról, de még Izlandról vagy Görögországból is ideutaznak a merülni vágyók. (Akit érdekel, a búvárlétesítmény neve: Y-40.)

Este minden csendes a medencék körül

Szóval december 17-én kezdtem és a szerződésem június 28-ig szól, Alex nagy örömére, akinek rá 2 napra lesz majd a tizedik(!) születésnapja.

Apropó születésnap! Dani úgy döntött, hogy a hivatalosan december 25-én tartandó születésnapját toljuk el január 3-ra, amikor már lecsengett a karácsonyi szezon. Így is tettünk.

Dani tizenhatodik születésnapi tortája

Az ünnepi TV-újság címlapja

Most ennyire tellett.

Viszlát nyáron!!!