Az elmúlt pár napban is történt ez-az, tapasztaltunk ilyet-olyat és haladtunk is többé-kevésbé.

Olvasom, a világ sem tétlenkedik, ha arról van szó. A következőket tudtam meg:

- több ezer könyvet lehetett ingyen elvinni az ELTE könyvtárából,

- egy kézműves sörfőzde megalkotta az uborkasört (másnaposok előnyben!),

- egy nápolyi panelház falára óriási méretű Che Guevara képet festett egy művész, legálisan,

- nyakörves kecske kószált Újszegeden, valamint felúszott egy bálna a Temzén.

Ehhez képest nálunk az történt, hogy az alsó szomszédunk - akit többször sikeresen eláztattunk - elköltözik. Annyi pontosítást szeretnék eszközölni, mielőtt valaki egyértelmű összefüggést vélne felfedezni az eláztatás és az elköltözés között, hogy az nem úgy van ám. A szomszéd egy bérlő, Pakisztánból. Gondolhatod. Ordítva beszélget a lakásban, előszeretettel üvölt a telefonba este tízkor vagy egy órán keresztül vagy éjfél után fogad vendéget, akivel szintén nem halkak. Tünde nagy örömmel fogadta emberünk elköltözésének hírét, amikor is megjegyeztem, nem tudhatjuk, ki jön majd helyette. Ez nem pesszimizmus. Szerintem.

Hétvégén megint kicsit kimozdultunk, a Garda tónál jártunk. A kellemest összekötve a hasznossal, egy magyar hölggyel találkoztunk, miután kompoltunk egyet oda-vissza a két part között. Andrea, aki alapvetően szegedi és neki is Tóth a családneve, mint oly sokaknak, bő 10 éve él a tó melletti Malcesine városkában, párjával. Istenit ettünk egy Capri nevű étteremben, amit amúgy szicíliaiak visznek, majd pedig felültünk a város megtekintésére szolgáló kisvasútra - a srácok nagy megelégedésére.

Múlt csütörtökön végre akadt egy bank, aki készséget mutatott arra, hogy számlát nyithassunk náluk. Így most egyel több bankkártyánk van ... és a bankszámla áldásos hatásaként, végre szerződést tudtunk kötni egy internet és mobilszolgáltatóval otthoni wifi, net és mobil tárgyában. (Mind Dani, mind pedig Alex kitörő örömmel fogadták a hírt, hogy kb. 2 hét múlva tip-top lesz a lakás netileg.) Ez Tündének is "indukált" egy olasz telefonszámot, így végre kedvezőbb árfekvésben tudjuk egymást felhívni.

Mi is volt még? Ja, igen. Úgy tűnik, Alexnek mégis lesz helye az önkormányzati oviban - most, hogy már majdnem beleszokott a magán/keresztény ovi napirendjébe. Bevallom, egy kis dilemma van bennem, váltsunk-e. Az önk-i nyilván nem kerül havi x EUR-ba, viszont nem kötelező délután 4-ig érte menni, ami nagy előny, ha az ember lánya/fia dolgozik valahol értelmes időbeosztásban, mint általában a legtöbben.

Tegnap este pedig megleptek barátaim egy videohívással. Épp egy budai sörözőben múlatták az időt, onnan jelentkeztek be többek közt azzal a hírrel, hogy páran meg is látogatnak minket szűk egy hónap múlva. Mit is mondhatnék erre? Nagyon készülök azokra a napokra!!! ;o)

A legfontosabbat a végére hagytam. Szombaton voltunk 6 évesek párommal a tekintetben, hogy azóta ismerjük egymást. Ezt aznap mindketten a magunk módján meg is ünnepeltük kis aprósággal kedveskedve egymásnak. Tündétől egy piros Ferrari modellt kaptam, másrészről pedig, valami megmagyarázhatatlan okból a lakást ellepte vagy 30 Post-it (ruhásszekrényben, fürdőszobaajtón, hűtőn vagy éppen mikrón), amin egy szív látható "Mia Bella" felirattal. Most kedden pedig kicsit meg is tudtuk ünnepelni magunkat, kettesben. Sétáltunk a belvárosban, ittuk egy kávét, miközben napoztunk a Piazza dei signorin és így tovább. Tünde azt mondta, végre megint kicsit turistának érezheti magát. Én erre azt válaszoltam, hogy én is bár, most már az is bennem van, hogy ez az ÉN városom.

És végezetül idebiggyesztek ismét néhány képet. Felhős esti látképet az erkélyről, az évfordulónk meglepetéseiről és a Garda-tónál tett kiruccanásunkról.