Nyugi, mindent meg tudok magyarázni!!! Csak olvasd végig.

Advent

Igen, itt is elindult az „áhítatos hetek” szakasza az évnek. A város bár már díszbe borult, vajmi keveset láttunk eddig belőle, viszont feldíszítettük a lakást, még az erkélyre is tettünk villogó díszeket (nem akartunk ugyanis lemaradni a szomszédoktól ;o)

És természetesen néhány karácsonyi üdvözlő lapot is útnak indítottunk a világ különböző pontjaira.

Dani tervei alapján feldíszített gyerekszoba

Festa della torta (dec. 7.)

Ez egy ismétlődő esemény, fogyasztható formában történő adakozást jelent (szó szerint ;o), ezzel is támogatva saját óvodánkat, iskolánkat, hogy szebb és jobb legyen. Minden szülő vihet édességet és ezek közül lehet választani oly módon, hogy fizetsz érte az óvónéniknek.

Az idei évre kb. 100 eurós összeget célzott meg az ovi, ami fedezi a szekrények és polcok beszerzését. Ehhez mi almás sütivel járultunk hozzá, amit 8 euróért árultak, cserébe pedig mintegy 12 euróért vásároltunk másoktól, másféle finomságokat, amiből az egyiket megettük, a másikat pedig elvittük a másnapi Télapó ünnepségre (erről még később külön is említést teszek egy bekezdésnyi lendület erejéig). A festa utáni hétfőn írta Mattia, aki úgy néz ki, mint a kilencvenes évek közepén igen sikeres Spin Doctors rock zenekar frontembere (azaz hippis), amúgy a mi „SZMK” képviselőnk, szóval azt írta a WhatsApp csoportba, hogy 275 euró gyűlt össze, ami új rekord. Complimenti a tutti – válaszoltam kurta egyszerűséggel.

Télapó (dec. 8.)

A pénteken tartott tortás bulit cukortartalmilag szombatra még nem tudtuk kiheverni, amikor is jött a Padovában és annak környékén élő magyarok által szervezett Télapó ünnepség.

Úgy kerültünk ide, hogy felfedeztünk egy hirdetést, miszerint a padovai Szent István (igen, a magyar király) templom mellett tart ilyesfajta festát, ahová miden kisgyerekes családot nagy szeretettel várnak. Mint kiderült, a bő ötven családból mi voltunk az egyetlenek, akiknél mindkét szülő magyar volt.

Lehetett mézeskalácsot is sütni, Dani és Alex nagy örömére, én pedig építgetve kapcsolatrendszerünket, összeismerkedtem három család egy-egy tagjával. Többre nem nagyon volt idő, lévén hogy késve érkeztünk, így másfél óra állt rendelkezésünkre enni, inni, ismerkedni és a Télapótól (vagy ahogy itt mondják Babbo Natale, azaz Karácsony Apó) átvenni az ajándékcsomagokat.

Mézeskalács gyártás a Télapó ünnepségen

Na, vajon mit rejt a csomag???

Kis keddi kirándulás (dec. 11.)

Ezt a féltitkos projektet vasárnap találtuk ki – én ezért az extrém vércukor szintünket teszem felelőssé (lásd torta és Télapó festa). Úgy okoskodtunk Tündével, hogy kell egy kis idő csak kettesben és egy kis mozgás is, hármasban Alexszel. Keddre esett a választásunk, mivel aznap, december 11-én, 10-12 fokot mondott az előrejelzés. És úgy is lett! Gyönyörű napsütés volt. Délelőtt kávéztunk, sütiztünk (tízórai = merenda), csöpp romantikát belecsempészve. Aztán elmentünk Alexért az oviba, majd beültünk egy kis étterembe, ahol kijött a szakács elmondani, miket készített mára. Étkezés közben pedig jött egy forgatócsapat, kamerával, mikrofonnal, meg minden, és a tulajjal készítettek interjút, a hely szellemiségével kapcsolatosan – ugyanis a falakon jellemzően ázsiai gyerekek portréi szerepeltek és egy tábla, mely egy konkrét személyre utal, aki számára igazságot követelnek.

Aztán kocsiba pattantunk és bő húsz perc múlva, már a közeli hegyek között kanyarogtunk.

Az eredeti terv szerint rövid kirándulás és egy újabb kávé-süti periódus következett volna, de Alex úgy döntött, gyakorolja a szieszta hagyományát. Így nem maradt más hátra, kocsikáztunk vagy két órán át. Tündének nagyon tetszett a táj, amit mutatattam neki. Még biztos visszatérünk ide, ahol – a Padovától nyugatra fekvő természetvédelmi területen – rengeteg termálforrás található és persze ezáltal spa wellness vendéglátó egységek is leledznek nagy-nagy örömünkre.

A másik fürdő csak jövőre (dec. 12.)

Kedvenc szappanoperám jövőre is folytatódni fog. Annyi a jó hír, hogy legalább a gyerekek fürdője lett kész, így akár kádas verzióban is lehetőségem van csobbanni, ha úgy tartja kedvem, anélkül, hogy eláztassam az alattunk lakókat.

Alex játszótársa (dec. 13.)

Alex valahogy nehezebben dolgozza föl, hogy mindenki olaszul beszél körülötte, ezért nem is nagyon akar megszólalni ezen a nyelven. A remény szikrája azért meg van. Amikor érte mentem egyik nap, boldogan közölte, hogy együtt játszott egy kisfiúval. (Ez nagy szó, mert eddig leginkább egymagában töltötte délelőttjeit. Viszont az is igaz, hogy jellemzően széles mosollyal „adták át” Alexet, mikor érte mentünk.) Szóval nem veszett ügy ez, csak másképp játszódik le.

Dani két barátja meglátogat minket, mi meg Milánót

És kicsit a jövőről.

Kedden, dec. 18-án elugrunk Milánóba, a főkonzulátusra, és ha már ott vagyunk, úgy tervezzük, sötétedésig ott is maradunk, hogy megtekintsük a belváros ünnepi fényeit.

Nagy nehezen, úgy tűnik, végre sikerül összehozni az első közös programot Dani és osztálytársai között a mi szervezésünkben. Pontosabban ketten ellátogatnak hozzánk suli után, csütörtökön (dec. 20.). Kíváncsian várjuk, hogy alakul majd a dolog és a dec. 21-i karácsonyi műsort is Dani sulijában …

Dani iskolai menüje - havonta ismétlődnek az étkek. Végignéztem, aztán nagyot nyeltem ;o)

Idén még jelentkezni fogok egy bejegyzés erejéig.

Addig is mindenkinek jó készülődést az ünnepekre!

Ci vediamo ;o)