Tisztelt COVID-19!

Nemtetszésemnek szeretnék hangot adni!

Az elmúlt két hét történései arra késztettek, hogy felháborodásom kifejezésére ezt a módot válasszam.

Először is elvesztettem a munkámat, aminek következtében számos új problémával kellett szembesülnöm. Például izomlázam van. Igen, jó hallotta, izomlázam. Miért? Mert a – mondjuk így – felszolgálói munkakör komoly fizikai megterheléssel jár, ami megfelelő testi kondíciót kíván. Az állóképességnek ezt a szintjét, a napi terhelés ilyesfajta módját reprodukálni négy fal között tornával, átmozgató edzéssel lehetséges. (A napi rövid séták, amikor nincs senki a közelben, sajnos nem bizonyult elégségesnek.) Ezt egy hét kihagyás után kezdtem el, amitől szervezetem elszokott. Ezért az izomláz, ami kellemetlen és fájdalmas érzés.

Továbbá munkanélküliségem okán különböző hivataloknál szükséges eljárnom több ügyben is, amit én személy szerint nagyon utálok és általában kevés siker koronázza erőfeszítéseimet. Töltsem ki ezt, szerezzem be azt, küldjem el ide, hívjam fel azt, és így tovább …

A sífelvono alsó állomásánál található vendéglátó-egység bejáratánál azt írják, nem tudják, meddig lesznek zárva

Aztán terveztem, hogy a tavaszi szünetben – meglepve Magyarországon élő szeretteimet, barátaimat – hazalátogatok pár napra. Mondja meg, most mi módon kivitelezzem ezt?

Folytatva a sort, a szelektív hulladék elszállítását is korlátozni kellett, aminek eredményeképp egy hete képtelenek vagyunk megszabadulni, elsősorban papír- és műanyagalapú szemetünktől a szokásos, hivatalos úton.

És nem utolsósorban kreativitásom bugyraiban is mélyen kotorásznom kell mostanság, hogy a napi programjaink ne fulladjanak unalomba, hisz nem lehet minden nap ugyazant játszani órákon keresztül.

Bemelegítés a napi bunyóhoz - menetrend szerint

Összességében személyes megtámadtatásnak érzem ezt az egész ügyet az Ön részéről és ezúton kikérem magamnak ezt az antidemokratikus eljárást.

Tisztelt Bíróság … khm … ja, nem … szóval Miszter Covid-19 Úr! Igazságtalan volnék, ha mindemellett nem ejtenék pár szót az ölembe hullott szabadidő előnyeiről.

Az egyik legfontosabb, hogy főzőtudásomat csiszolhatom, aminek családom többi tagja igencsak örvend, lett légyen szó salátáról, kenyérféleségről vagy desszertről.

Má' megin' a lehető legpozitívabban kell hozzáálnom a dolgohoz. Újra kell tervezni az idei évet, minden szempontból, ami alkalmat ad arra is, hogy az eddigi eredmények tükrében levonjam a konzekvenciákat és fejlődjek ezen a területen is.

De!

Ne higgye, tisztelt Vírus Úr, hogy meglágyul a szívem: igencsak morcos vagyok. Bejelentés nélkül, csak úgy, ripsz-ropsz felforgatta életemet és azt sem monta, bocsika. Hát milyen eljárás ez?!?

Talán egy módja mégis volna, hogy enyhüljön haragom ténykedése okán. Esetleg, ha volna oly kegyes és abbahagyná ténykedését, na az szívemnek kedves gesztus vona.

Üdvözlettel:

egy magyar családapa, aki olaszföldön képzeli el jövőjét, töretlen elszántsággal

U.i.: addig is, amíg gondolkodik tiszteletteljes kérésemet illetően, jóindulata jeléül lehetséges volna, hogy szép tavaszi időben várjuk ki döntését? Szeretjük a havat, de köszönjük, egyelőre elegendő lesz, és szeretném a kávémat kellemesen cirógató, napos időben meginni, nem pedig ...