Az előző posztban visszatekintettem 2018-ra, felelevenítve egy-egy mozzanatot.

Az év első két hónapjának – mely igen gyorsan eltelt – eseményeiből a következőket emelném ki.

KÉT JÓ HÍR

Kálváriáink némiképp ritkultak (csak el ne kiabáljam ;o). Tünde ügyesen talált egy olyan orvost – pontosabban dottoressa – itt, Padovában, aki „olasz TB” nélkül, ingyenesen vizsgál és gyógyít gyerekeket. Valamint 5 hónap elteltével ismét mindkét fürdőszobánk használható. Tudom, a legtöbb embernek ennél sokkal nagyobb problémái vannak. Mégis azt kell mondjam, egy jót zuhanyozni úgy, hogy közben nem kell folyton variálni a hideg-melegvíz aránnyal, nonstop arra figyelni, nehogy túlságosan kiloccsantsd a vizet a zuhanytálcán kívülre és kapkodnom sem kell az esetleges beázás miatt, jelen lelkiállapotomban szinte megfizethetetlen.

Fürdőszoba részlet

(Most rögtön tehetnék ide két rossz hírt is, de nem akarok ünneprontó lenni és különben is, fókuszáljunk a jó dolgokra!!! ;o)

VALENTIN NAPok

A giccses-szivecskealakú lufis részt én sem kedvelem, viszont az alapgondolattal egyet értek: ez a nap azokról szól, akiket szeretek (nem csak a szerelmes pároké ám!). Ennek örömére vettem egy csokor tulipánt az én Kedves Feleségemnek, aztán elvittem egy kávézóba, ahol tízórai jelleggel finom sütiket kóstolhattunk. Aznap délelőtt Alex is velünk volt, mivel még nem gyógyult fel teljesen, csak másnap ment oviba.

A "szeretetcsokor"

A Valentin-napi sütizés helyszíne

Még azon a héten, szombaton elmentünk az Auchanba, mert a fiúk ezt kérték. Ahogy megérkeztünk, el is tűntek a játékrészlegen. Pár fotó erejéig sikerült elkapnom ezeket a pillanatokat, amikor is a két testvér okosan, aranyosan és legfőképp nyugodtan egymással foglalkoznak. Nagyon szeretem az ilyen „programokat”, akár úgy is, hogy itthon ülve áthallani a gyerekszobából, mit kooperálnak …

Amikor a tesók játékokat szakértenek

MILÁNÓ

Az első közös nagy utunk Alexszel.

A személyi igazolványát kellett meghosszabbítani, amit legegyszerűbben a milánói nagykövetségen tudtunk megoldani. Még épp 11 óra előtt indultunk és délután 2 után érkeztünk pár perccel a tett helyszínére. Útközben Alex aludt vagy másfél órát, így kisimult arccal pattantunk fel a metróra.

És ha már kis öröm is öröm, akkor meg kell említenem, hogy az ügyintézés után – ami nem volt több 20 percnél – megtaláltuk a követségen elhelyezett Duplo játékok között Alex legutóbb ottfelejtett rendőrautó-sziténáját. Mit is mondhatnék, volt nagy öröm!!! Meg is ünnepeltük egy órás csokis muffinnal egy közeli kávézóban. Aztán kis galambkergetés után, ledolgozandó az édességet, ismét metróra szállva, elindultunk Padova irányába, ahová délután 6 után érkeztünk meg.

Készült ugyebár egy új igazolványkép is Alexről. Nagyon megdicsérték, milyen jól viselte a fotózást, valamint az egyik ottdolgozó fiatal hölgy érdeklődött, volna-e mód Alex szemeinek – különös tekintettel a szempilláira – kölcsönadására …

Az első komoly igazolványkép

És az ügyintézés utáni megérdelelt csokis muffin

OVI, SULI

Tavaly már beszámoltam az itteni édesség-ünnepekről (La festa di torta).

Jelentem, Dani sulijában január és május között minden hónapban van/lesz egy, sőt. Alex ovijában az egyik nap „sütifeszt” lesz, majd másnap farsang, ahová Pókember jelmezben tervez megjelenni, ha nem változik addig álláspontja.

Amúgy Dani sulijában is lesz egy érdekes program. A külföldről érkezetteknek módjuk van röviden bemutatkozni és elmesélni például azt, milyen eltérő szokások vannak és melyek az olaszok számára talán furcsa dolgok. Nagy elánnal vetettük bele magunkat a felkészülésbe – a következő bejegyzésben majd erről (is) beszámolok.

BRAZIL VENDÉGEK

Végre sikerült! Több hetes egyeztetés után, most vasárnap fogadhattuk brazil barátainkat szerény otthonunkban.

Három órát voltak nálunk és sokat beszélgettünk, természetesen olaszul. Érintettük Sissit (ezt így kell írni?) és a monarchiát a császármorzsa okán, amit Tünde jóvoltából fogyaszthattunk (amiből Luciano repetát is kért), a brazil karneválokat, hisz szezon van, továbbá gasztronómiai kérdéseket feszegettünk és oda-vissza megvitattuk, ki és miért döntött úgy, hogy Olaszországot választja új hazájának. Ezt mézes Vilmos pálinkával (ez Beatriz-nak ízlett nagyon) és Villányi Kékfrankossal öntöztük meg.

Erről az eseményről fénykép ugyan nem készült, de mivel igen jó hangulatban telt, így kaptunk egy visszahívást, az ő lakásukba, természetesen brazil étel-ital kóstolással egybekötve – talán majd akkor elkattogtatunk pár kockát.

… és a végére egy kis időjárás-jelentés:

MEGÉRKEZETT A TAVASZ

Már múlt héten is bő 10 fok feletti volt a hőmérséklet napközben, ami e hétre átlag 17-18 fokot jelent, és a hajnali órákban sem kúszik 5 fok alá a hőmérő higanyszála – ahogy anno meteorológusaink oly szépen fogalmaztak.

Mára ennyi. Zárom soraimat. Márciusban második felében ismét jelentkezem.

MOSOLY. SZENVEDÉLY. ITÁLIA