A KORONAVÍRUS ÉS MI
A következő bejegyzést azért teszem, mert bár sokan jelentkeztetek, nincs annyi időnk, hogy mindenkit tájékoztassunk (pl. a Facebookon közel ezer ismerősünk, barátunk, családtagunk, volt kollégánk van), mi is a helyzet velünk.
Az információkat saját szemüvegemen keresztül szűrve, a magam szubjektivitásával osztom meg – kérlek, így olvasd. ;o)
Fontos különválasztani két dolgot: a koronavírust és a mi életünket.
Előljáróban talán annyit, hogy mindenki egészséges a családban – és nagyon reméljük, hogy így is marad, főleg, hogy Dani egy osztálytársának testvére koronavírus gyanúval karanténban van ...
AZ ELŐZMÉNYEK
Nagyjából két hete kezdtek felgyorsulni az események mifelénk.
Egyre többet beszéltek arról, hogy bizonyos sporteseményeket elhalasztanak vagy közönség nélkül, „zártkapusan” rendezik meg őket, valamint arról, hogy talán várható némi korlátozás. Február 26-án, kicsit váratlanul ért minket a hír, hogy a környék iskoláit és óvodáit március 15-éig bezárják elővigyázatosságból. Ekkor még a szokásos kerékvágásban folytak a hétköznapok: ugyanúgy jöttek a turisták (németek, olaszok, lengyelek, stb.), a szállodák, éttermek, kávézók tele voltak, hó is esett bőven, így nem volt különösebb okunk az aggodalomra. Persze szívtuk a fogunkat, mert a fizetésünk egy részét elvitték a bébiszitterek.
Bevallom, ebben az időszakban tudatosan nem követtem nap mint nap az eseményeket, gondolván, kicsit „túltolták a népek” ezt a koronavírus témát, de egyre sűrűbben több és több, negatív kicsengésű híresztelés ért el minket is. Például, hogy adott cégnél csökkennek a megrendelések, vagy hogy Padovában elkezdték az emberek komolyan felvásárolni a tartós élelmiszereket.
Talán tudjátok, én az itteni síparadicsom egyik felkapottabb részén, egy 2.000 méteren épült négycsillagos szálloda étterem/hütte részében dolgoztam, ahol ekkor már napi szinten említésre került ez a „vírusmizéria”, de még pár nappal ez előtt is inkább viccesen beszéltünk erről a kollégákkal, a főnökkel és a tulajdonossal.
A FORDULAT
Aztán vasárnap, március 8-án komolyan megrezgett a léc: kaptuk a hírt, miszerint egy héten belül „állítólag” bezár a környék egyik szállodája, járványveszélyre hivatkozva. Lehet, ekkor már aggódnom kellett volna, de alapvetően pozitív beállítottságú lévén úgy voltam vele, a MI szállodánk jó helyen van, a forgalom erős. (Megjegyzésként vetem ide, hogy érezd, mennyi az annyi: napi szinten több, mint ezer ember evett-ivott NÁLUNK folyamatosan.) Visszatérve, még aznap, tehát 8-án délután jött egy hivatalos bejelentés, miszerint másnap tartományi egyeztetés lesz, ahol döntenek az iskolák, óvodák zárvatartásának kérdéséről, valamint a járványveszély mértékét megvizsgálva egyéb korlátozások bevezetéséről.
Ezzel a tudattal indultam hétfőn, 9-én mukába. Délelőtt szinte kézzel foghatóan érezhető volt valamifajta furcsa, ambivalens rezgés, mint amikor fantasztikus kalandok után tudod, másnap vége, és az egyik szemed sír, mert még szeretnéd, hogy tartson, de a másik nevet, mert már nagyon vágyol haza, a tieidhez.
A vendéglátás helyzete errefelé egy karikatúra szerint
A DÖNTÉS ÉS KÖVETKEZMÉNYEI
Szóval március 9-én, hétfőn, 14 órakor tudtuk meg, hogy itt a vége. Majdnem szó szerint. A döntés értelmében a sípályákat azonnali hatállyal be kell zárni, az itt vendégeskedőknek haladéktalanul haza kell térniük. Ez azt is jelentette egyben, hogy másnaptól, aki ebben a zónában a vendéglátásban vagy az idegenforgalomban dolgozott eddig (értsd: bárpultos, recepciós, sílift kezelő, síoktató és így tovább), annak másnap lesz az utolsó munkanapja a 2019/2020-as téi szezonban. Ezen felül pedig az iskolák és óvodák zárvatartását meghosszabbították: március 15-e helyett április 3-ig a gyerekek otthon kell maradjanak. Aznap este tudtam meg – ekkor már én is követtem a híradásokat -, hogy egész Olaszország területére komoly korlátozásokat rendeltek el.
Teszem azt, kizárólag várásolni mehetsz a boltba, indokolt esetben orvoshoz, továbbá írásos engedélyt kell beszerezned, ha mukába akarsz járni, mert ha a rendőr megállít és nem tudod ezt a dokumentumot prezentálni, akkor nagy bajban találhatod magadat.
AMI MOST VAN ...
Nekem személy szerint ez kicsit hajaz a tavaly novemberi, kvázi ítéletidőre, amikor napokig beszorultunk a lakásba áram, fűtés, internet és mobilszolgáltatás nélkül, mivel hipp-hopp leesett fél-egyméter hó és a falunkban nem nyitott ki a SPAR.
Valahol 22-es csapdája ez, ami a munkát illeti. Mától nincs állásom, másikat kell keresnem, de egyrészt hirtelen többszázan lettünk elérhetőek a munkapiacon, ezért az esélyek extrém módon torzulnak az átlagoshoz képest, másrészt pedig személyes találkozó, főleg munkakezdés szinte teljesen kizárt, a már említett „senki sehova” helyzet miatt. Megjegyzem, Tünde még dolgozik és a srácok is jól bírják, hiába, edződtek ők eleget az elmúlt 1-2 évben, egy kis „világjárvány” már meg sem kottyan nekik. ;o)
… ÉS AMI A KÖVETKEZŐ HETEKBEN (nem) VÁRHATÓ
Tündének, Daninak, Alexnek én azt mondtam, hozzuk ki ebből a legtöbbet. Kezeljük új lehetőségként és ne arra fókuszáljunk, hogy a következő pár hónap nagy valószínűséggel anyagilag bukta lesz.
Újratervezés, már megint.
Indul az OLASZORSZÁG 3.0 projekt !!!
Ez az utolsó kép a lezárt sípályák területéről - háttérben a szálloda, ahol dolgoztam
Köszönöm, hogy végigolvastad és ismét szeretném kiemelni, hogy a fenti írás kizárólag az én személyes véleményemet, saját habitusomat és egyedi szűrőjű szemüvegem eredményét tükrözi, amit legjobb tudásom szerint vetettem most papírra.
Ha van még kérdésed, tedd fel bártan itt a blogomon, kommentben vagy privátban (Messenger, Whatsapp, e-mail), ha úgy érzed.
