Az elmúlt pár napban is történt ez-az, tapasztaltunk ilyet-olyat és haladtunk is többé-kevésbé.

Olvasom, a világ sem tétlenkedik, ha arról van szó. A következőket tudtam meg:

- több ezer könyvet lehetett ingyen elvinni az ELTE könyvtárából,

- egy kézműves sörfőzde megalkotta az uborkasört (másnaposok előnyben!),

- egy nápolyi panelház falára óriási méretű Che Guevara képet festett egy művész, legálisan,

- nyakörves kecske kószált Újszegeden, valamint felúszott egy bálna a Temzén.

Ehhez képest nálunk az történt, hogy az alsó szomszédunk - akit többször sikeresen eláztattunk - elköltözik. Annyi pontosítást szeretnék eszközölni, mielőtt valaki egyértelmű összefüggést vélne felfedezni az eláztatás és az elköltözés között, hogy az nem úgy van ám. A szomszéd egy bérlő, Pakisztánból. Gondolhatod. Ordítva beszélget a lakásban, előszeretettel üvölt a telefonba este tízkor vagy egy órán keresztül vagy éjfél után fogad vendéget, akivel szintén nem halkak. Tünde nagy örömmel fogadta emberünk elköltözésének hírét, amikor is megjegyeztem, nem tudhatjuk, ki jön majd helyette. Ez nem pesszimizmus. Szerintem.

Hétvégén megint kicsit kimozdultunk, a Garda tónál jártunk. A kellemest összekötve a hasznossal, egy magyar hölggyel találkoztunk, miután kompoltunk egyet oda-vissza a két part között. Andrea, aki alapvetően szegedi és neki is Tóth a családneve, mint oly sokaknak, bő 10 éve él a tó melletti Malcesine városkában, párjával. Istenit ettünk egy Capri nevű étteremben, amit amúgy szicíliaiak visznek, majd pedig felültünk a város megtekintésére szolgáló kisvasútra - a srácok nagy megelégedésére.

Múlt csütörtökön végre akadt egy bank, aki készséget mutatott arra, hogy számlát nyithassunk náluk. Így most egyel több bankkártyánk van ... és a bankszámla áldásos hatásaként, végre szerződést tudtunk kötni egy internet és mobilszolgáltatóval otthoni wifi, net és mobil tárgyában. (Mind Dani, mind pedig Alex kitörő örömmel fogadták a hírt, hogy kb. 2 hét múlva tip-top lesz a lakás netileg.) Ez Tündének is "indukált" egy olasz telefonszámot, így végre kedvezőbb árfekvésben tudjuk egymást felhívni.

Mi is volt még? Ja, igen. Úgy tűnik, Alexnek mégis lesz helye az önkormányzati oviban - most, hogy már majdnem beleszokott a magán/keresztény ovi napirendjébe. Bevallom, egy kis dilemma van bennem, váltsunk-e. Az önk-i nyilván nem kerül havi x EUR-ba, viszont nem kötelező délután 4-ig érte menni, ami nagy előny, ha az ember lánya/fia dolgozik valahol értelmes időbeosztásban, mint általában a legtöbben.

Tegnap este pedig megleptek barátaim egy videohívással. Épp egy budai sörözőben múlatták az időt, onnan jelentkeztek be többek közt azzal a hírrel, hogy páran meg is látogatnak minket szűk egy hónap múlva. Mit is mondhatnék erre? Nagyon készülök azokra a napokra!!! ;o)

A legfontosabbat a végére hagytam. Szombaton voltunk 6 évesek párommal a tekintetben, hogy azóta ismerjük egymást. Ezt aznap mindketten a magunk módján meg is ünnepeltük kis aprósággal kedveskedve egymásnak. Tündétől egy piros Ferrari modellt kaptam, másrészről pedig, valami megmagyarázhatatlan okból a lakást ellepte vagy 30 Post-it (ruhásszekrényben, fürdőszobaajtón, hűtőn vagy éppen mikrón), amin egy szív látható "Mia Bella" felirattal. Most kedden pedig kicsit meg is tudtuk ünnepelni magunkat, kettesben. Sétáltunk a belvárosban, ittuk egy kávét, miközben napoztunk a Piazza dei signorin és így tovább. Tünde azt mondta, végre megint kicsit turistának érezheti magát. Én erre azt válaszoltam, hogy én is bár, most már az is bennem van, hogy ez az ÉN városom.

És végezetül idebiggyesztek ismét néhány képet. Felhős esti látképet az erkélyről, az évfordulónk meglepetéseiről és a Garda-tónál tett kiruccanásunkról.

Négy nappal ezelőtt szétverték mindkét fürdőszobánkat, mert eláztattuk az alattunk lakót és ki kell cserélni az összefolyó csöveket, meg ilyeneket. Ma már jobb a helyzet, az egyik fürdőszoba használható. Most, mikor ezt írom épp csengetett a szomszéd és arról tájékoztatott, hogy a másik fürdő oldalán ismét beáztattuk őt. Remek! Mindenesetre ezt a költséget is jól felírjuk majd a többihez (elektromos kapcsolótáblájának, kombi cirkó szivattyújának cseréjéhez), amikor arról fogunk beszélgetni a volt tulajdonosokkal és az ingatlanügynökkel, hogy ha tényleg mindent kicseréltek két éve, ahogy állítják és minden patent, akkor hogy kerülnek 30-40 éves ólomvezetékek a falba és miért vannak rajtuk lukak ... De ez egy későbbi történet lesz, amire még csak készülünk. Fotókkal, videókkal. Izgalmas lesz!

Múlt héten Alexnek, ezen a héten pedig Daninak kezdődött meg az év. Két nap után azt mondta, rosszabbra számított és annyira nem is gáz a suli, a tanárok és az osztálytársak - szóval ez az egész helyzet. Az első három napon 8:15-re kellett menni és 14:15-kor lehetett elhozni. Ez 6 kerek óra, amit teljesen olasz környezetben tölt(ött) el úgy, hogy alig ért valamit és beszélni még annyit sem tud. Ő az egyetlen új srác az osztályban, így a társak érdeklődőek voltak irányába, keresték társaságát, kérdezgették, de - a fentebb említett okk miatt - a kommunikáció egy bizonyos szinten megrekedt. Az osztályfőnököt Silviának hívják és jellemzően "signora"-nak szólítják. Az ebéd jellemzően pasta (első fogás) és hús/zöldség (második fogás) kombináció, a harmadik általában édesség, míg a tízórai inkább gyümölcs szokott lenni. Ami igen furcsa, hogy az órák nem 45 percesek, hanem másfél-két órásak. Fogalmam sincs, miért jó ez és hogy bírják ki a 6-14 éves gyerekek ülve.

... és ahol abbahagytam: szippantós autó és margariv vs. vaj. Nem felejtettem el ám!!!

A koffeinmentes és a sima kávé között nagyobb az eltérés, mint otthon. Eddig kizárólag őrölt verziót találtam a boltokban, nagy bánatomra. A számunkra preferált sajtok, amiket otthon legtöbbször (v)ettünk, mint az ementáli és a gouda itt meglepően olcsóak a "hagyományos" olasz sajtokhoz képest, amik kb. 30%-kal magasabb árszinten kezdődnek. Valamint láttunk pezsgőt, aminek literje 30 ezer Ft és egy libamáj konzervet, kilóját kb. 250 ezer Ft-ért vesztegetik. (Ja, és van még pattogtatni való kukorica, amit Debrecenben gyártottak! ;o)

Mellesleg brutális mennyiségű édesség található bármely nagyobb boltban, szupermarketben. A héten előttem fizetett egy apuka. Kocsijának közel negyede csupa édességből állt: ilyen péksüti, olyan ropogós keksz, amolyan puding, stb. Kifelé jövet, a parkoló felé közeledve megszólította egy fiatal leányzó kérdőívvel a kezében. Sietek, vetette oda az apa, mire a lány, látom, sokat vásárolt, amire a férfi bólogatva, bizony, öten vagyunk.

Más.

Amikor még otthon, felkészülésileg beszélgettük Itláiát megjárt vagy ott élő emberekkel arról, mire készüljünk, mennyire nehézkes az ügyintézés, milyen problémák vannak, akkor többen mondták, hogy gyakran találja magát az ember 22-es csapdájában. Ezen akkor csak visszafogottan somolyogtunk - hát persze, hisz olaszok a drágáim, mit is várhatnánk tőlük. Most, így másfél hónap elteltével meg kell állapítanom, hogy a mosoly egy része eltűnt arcunkról, ezért szerintem taktikát fogunk váltani, hátha az tovább görgeti ügyeinket, melyekkel alig vagyunk előrébb, mint egy hónapja. Semmi különösre nem kell ám gondolni, egy sima lakcímkártyát szeretnénk megkapni. Enélkül nem vagy csak igen nehézkes bankszámlát nyitni, ami ahhoz kell, hogy értelmesen igénybe tudjunk venni szolgáltatásokat (pl. netcsomag otthonra, rezsibefizetés, bankkártya haszánlata) és ne kelljen fizetni teszem azt a tankönyvekért, ami amúgy alanyi jogon jár(na).

A változatosság kedvéért Alex csütörtökre ismét lerobbant egy csöppet. Hű de klassz, gondoltuk, amúgy sincs semmi gondunk, hizs épp aznap tudtuk meg, hogy az autópálya-kezelőt is támogatnunk kell vagy 15 ezer jó magyar forinttal.

...

A fentieket 3 napja kezdtem el írni, ezért egy kicsit még kiegészíteni, mielőtt kiposztolom neked.

Voltam szülői értekezleten Alex óvodájában. Nyilván nem értettem sokat meg, amit meg igen, az ugyanaz, mint otthon ilyenkor (bemutatkoznak az ovis nénik, elmondják, kinek mi a feladata, milyen különórák vannak, stb). Aztán egy érdekes dolog történt. 

Az értezlet alatt valaki becsengetett a kapun, mire Mária nővér, aki az intézményt vezeti, szélsebesen felpattant még így is, 80 felé közelítve és szinte a levegőben úszva, kilibbent a teremből. Majd pár másodperc múlva egy hasonlóan felöltözött, de jó pár évvel idősebb apáca nénit támogatva jelent meg ismét, akit felállva, egyöntetűen tapsolt meg minden szülő, majd pár meleg kézszorítás után már tova is tűnt. Meglepő volt látnom élőben, számomra átlagos felnőttek részéről ezt az egyszerre túláradó és felemelő szeretetet, egy kereszténységet igen jól reprezentáló ember irányába. Talán tudjátok, nem igazán kedvelem ezt a fajta vallást, mégis ez a pár pillanat megengedte, hogy érezzek valamit a hit valódi tisztaságából.

Az értekezlet végül fél 8 magasságában ért véget. Hazaérve egy SMS fogadott. Mária nővértől érkezett, akinek még napközben jeleztem, hogy Alex betegsége miatt nem biztos, hogy Tünde vagy én részt tudunk venni a szülői értekezleten. A rövid üzenet valahogy így hangzott: "Köszönöm, hogy el tudott jönni. Szép estét!". Mit is írhat erre ilyenkor az ember hitetlen fia? "Igazán nincs mit" - válaszoltam, majd hozzátettem: "Szép estét Önnek is!"

Még egy utolsó gondolat ehhez a bejegyzéshez.

A sok mindenféle megpróbáltatásaink mellett azért büszke vagyok magamra is. (Még messze nem elégedett, de büszke - ahogy egy kedves barátom mondaná.) Szóval tudvalevő, hogy az olaszom igen gyenge jelenleg, ha telefonon kell kommunikálni. Pár napja is rákényszerültem, mivel Franco hívott számlanyitási szándékommal kapcsolatosan. Amikor letettem a telefont, az én édes, kedves feleségem megjegyezte, hogy milyen gördülékeny volt a társalgás, legalább is így, kívülről hallva. Ez egy újabb piciny és biztató szikrája annak, hogy van fejlődés.

És a legvégén egy kérdés hozzád, kedves olvasó. Hogy érzed, van olyan konkrét téma, amiről szívesen hallanál (bővebben)?

A legközelebbi jelentkezésig is süssön ránk a Nap!!! Ci vediamo a dopo ;o)

... igen, egy szappant, aminek semmihez sem fogható illata van, és hatékonyabb, mint eddig bármilyen sapone, amit eddig használtam. Ugyanis meg van az a szokásom, hogy cigarettázás után mindig kezet mosok, főleg a gyerekek miatt. Egy ilyen kézmosásnál vettem észre, hogy kevesebb is elég és teljesen eltünteti a cigaretta nem túl áldásos hatását a bőrön.

És hogy megint kicsit a hasunk felől közelítsek - még akkor is, ha egyesek számára más információk volnának fontosak -, el kell mondanom, hogy igen nehezünkre esik megállni, hogy ne együnk folyamatosan. Ugyanis a hűtő leve van ricottával, prosciuttoval, nem is sorolom. Szerintem híztam is, ami azért külön érdekes, mert ezzel szemben Tünde határozottan állítja, hogy ő viszont igenis fogyott. És ki vagyok én, hogy vitatkozzam vele. ;o)

A napokban kaptuk a hírt, hogy Dani évvesztés nélkül, a negyedik osztályt kezdheti meg. Alexnek pedig meg volt az első pár napja az oviban. Nem is akármilyenben! Mária nővér vezeti az intézményt. Egy 80 év körüli, választékos nyelvezetű, angyali tekintetű apácát képzelj el. Igen kellemesen elbeszélgettünk vele a magunk egyszerű módján. Észre sem vettük, hogy hosszú percek óta csevegünk.

A srácok fantasztikusan alkalmazkodtak a megváltozott helyzethez, ami nem könnyű az otthoni állapotokhoz képest.

A nehézségek ellenére úgy érzem, Tünde is jól vizsgázott az első közös padovai hónapunkban és remélem, ő is hasonlóképpen vélekedik rólam.

Összességében abszolút felvettük az olasz ritmust - csak úgy telnek egymás után a napok. Ez is az egyik oka annak, hogy olykor csak napokkal később reagálunk a megkeresésekre, ezért ezúton is elnézést kérünk minden érintettől. Igyekszünk utolérni magunkat. Türelem otthoniak! Türelem!

Rengeteg apróság van, ami más, mint otthon - erről majd egy következő posztomban. Előjáróban legyen elég annyi, hogy errefelé nincs csatornázva, kb. 2 évente jön a szippantós autó vagy hogy a vaj és a margarin közötti árkülönbség jóval kisebb, mint otthon.

Apropó! Dani átment Jaime Oliverbe, sűt-főz, disziti az ételeket. Sőt, még mosogat is. Ezzel búcsúzom most.

Kicsit furcsa és érdekes volt a tegnapi nap.

Hazaévre a bevásárlásból, párom azzal fogadott, hogy a fél lakásban valamiért nincs áram. Mit lehet ilyenkor tenni? Leülni és ebédelni.

Kivételesen nem olasz ihletésű étel került az asztalunkra. Olykor szeretem a maradékokat, amiből csak egy adag van. (Tudjuk, melyek azok az ételek, amiket minél többször melegítünk, annál finomabb lesz. Számomra ilyen például a csirkepörkölt, amit már galuskával összekeverve rottyantok meg újfent.)

Aztán csengettek. Tündéhez jött a körmös, akivel a rezsiszámlák befizetésekor találkozott az ügyfélszolgálat irodában. Akkor derült ki, hogy a ragazza - mert harmincnál tuti nincs több - mellékállásban műkörmös és házhoz is megy.

Mint említettem, ebéd után voltam. Stílusosan az "Eszem, tehát vagyok" c. könyvet olvastam Bud Spencer tollából, miközben Dani mellettem gubbaszt a nappali díványon. Többé-kevésbé meggyőzően igyekszik figyelemmel kísérni az olasz Forma 1-es nagydíj időmérő edzésének felvezető müsorát Giancarlo Fisichella és Jarno Trulli értő közreműködésével - csak hogy az ínyenceknek is legyen mit csámcsogniuk. A mellettünk lévő konyhából pedig beszűrődik Tünde és az olasz lányka beszélgetése, angolul.

Mily nemzetközi pillanat, mélázom el egy hosszabb pillanatra. Olaszul megy a TV, egy olaszul által megírt könyvet olvasok magyarul, miközben egy másik olasz angolul beszélget szerető feleségemmel. Mit beszélget, csacsog! úgy nőcisen.

Nagyon vártam aznap egy másik vendéget, Saci fedőnévvel, akit Saroltaként anyakönyveztek. Vártam, hogy együtt kávézhassunk, ugyanis a körmös leányzó csak egy pohár vizet kért.

Amúgy továbbra is a szokásos kérdések sorjáznak felénk otthonról. Hogy vagyunk, mi a helyzet a munkával, lakással, az oskolával, az ovival, Danival, Alexel. Erre leginkább csak hosszan tudok válaszolni, lévén hogy annyi de annyi minden történik velünk folyamatosan. (Ezért is invitálok mindenkit arra, hogy ha errefelé jár és van érkezése rá, ugorjon be hozzánk egy kávéra.)

Azok kedvéért viszont, akiket jó sorsuk nem erre vet, itt a válasz röviden. Nehezen telnek a napok. Szépíthetném, úgy facebook-osan, hogy tök hepi minden, viva Italia, de nem. Szinte minden nap új problémába ütközünk, melyek nem küzdhetőek le azonnal. Valahol már várom azt a hetet, amikor nincs új sza*ság és a feladatlista rövidebb, mint egy héttel korábban. De nem csüggedünk! Nem egy kósza gondolat vezérelt minket ide. Megterveztük és tudtuk, hogy nem lesz könnyű és tudjuk, miért csináljuk.

Hoppá, máris elkezdődött az időmérő edzés, így ezekkel a sorokkal búcsúzom tőled, és természetesen néhány képpel. (Az időmérőt a Ferrari nyerte - a szerk.)

Ci vediamo dopo !!!

Az otthoni utolsó két napról írok most. Valahol nagyon komikus, tragikomikus és igen hullámzó volt. Akkor még nem tudtuk, hogy egy többhetes hullámvasútra fizettünk be tudtunkon kívül és ez még csak a nyitány.

A szombat (júl. 28.) azzal kezdődött, hogy délelőtt tízkor közölték a költöztetők, két teherautó kevés lesz, kell egy harmadik, de azt ők nem tudnak. Szóltak már a főnöknek, aki valamikor délután majd befut, aztán majd meglátjuk.

Napközben barátoktól, rokonoktól rengeteg segítséget kaptunk a pakoláshoz és hogy simábban menjen a dolog, Danit két rokon magával vitte már a szombati ebéd után Padovába.

Estére úgy állt a helyzet, hogy lett még egy teherautó, meg is pakoltuk rendesen, de a főnök tájékoztatása szerint vasárnap helyett csak szerda magasságában érhet ki Padovába a cuccainkkal. Este még jött egy érdekesség: a padovai lakásban nincs meleg víz. Király!!! - mondtuk Tündével, de ezen akkor már csak mosolyogni tudtunk.

Vacsorára egy szinte teljesen üres lakásban találtuk magunkat. Pár műanyag tányérunk, poharunk és tisztálkodó cuccunk maradt jószerivel, semmi más. Ideális fényképtéma. ;o)

Azon gondolkodtam, vajon akiknek mindenüket elviszi a végrehajtó vagy kilakoltatják, milyen érzés, látvány lehet? Kicsit én is úgy éreztem magam, mint akinek szinte semmije sem maradt.

Vasárnap hajnalban indultunk, hosszú időre itt hagyva ezt az országot. Nem volt bennünk pátosz, emóció, csak fáradtsággal vegyített koncentráció, hogy tartsuk a tervet. (Megjegyzem, azóta még nem volt időnk elmélázni igazán erről az egészről. Feladat feladat hátán - ezt éreztük, akkor és azóta is.

Itt az utolsó kép, közvetlen indulás előtt, a gazdagréti parkolóból: ARRIVEDERCI UNGHERIA !!!

Folytatjuk ...

Hol is hagytam abba?

Ááá igen, hogy csöppet befáradtunk Tündével és úgy éreztük, minden ellenünk dolgozik. Ez volt a múlt hét.

De! Ez nem azt jelenti, hogy el lennénk keseredve. Sőt! Ettől függetlenül köszönjük sokatok biztatását, a kedves szavakat.

Azóta némileg regenerálódtunk és igyekeztük hasznosan és nyugodtabban eltölteni az ölünkbe hullott 14 napot. Strandoltunk két alkalommal négyesben, intéztünk hivatalos ügyeket, valamint Tündét elvittem romantikus mozizásra.

Ami már tuti: a padovai lakásban van már víz, áram és gáz - ezek visszakapcsolása volt a két hét csúszás fő oka. Aztán az is biztos, hogy e hét szombaton, július 28-án jönnek a költöztetők és megpakolják a két(!) teherautót. Hogy gyorsabban és zökkenőmentesebb legyen minden, itthon barátok és rokonok is segédkeznek majd. Továbbá az is fix, hogy másnap, vasárnap, azaz július 29-én reggel indulunk saját autóval Padovába.

Terveink szerint kiérkezésünkkor két rokon és Dani fiunk már kint lesz - ők alkotják majd a fogadó bizottságot, mert az olyan kalandos dolog.

Így a szombat és a vasárnap számunkra hosszú lesz, ezért megérdemlünk egy kis pihenőt hétfőn ... vagyis megérdemelnénk, ha nem lenne hétfőn 9:30-kor jelenésünk Signora Rampazzonál, aki az iskola és az óvoda vezetője. Mivel nyelvtudásunk még nincs azon a szinten, szükségünk van egy tolmácsra, de eddig még nem találtunk.

Ma találkoztunk egy baráti családdal, akik azt mondták, tök jól nézünk ki, nem is látszik a költözés miatti stressz. Ez bíz Tündének és nekem is igen jól esett.

A legközelebbi viszontlátásig: ARRIVEDERCI !!!

Az elmúlt két hét - és talán még a következő is - arról szólt, hogy folyamatosan pluszfeladatokkal és többletkiadásokkal kellett szembenéznünk. Amint megoldottunk egy problémát, rögtön jött a következő.

Az elmúlt hét arról szólt, hogy a legtöbb embertől, akiket ismerünk és szeretünk, elbúcsúztunk. Azért most, hogy az utolsó két-három hetünk már tényleg csak a költözéshez szorosan kapcsolódó tevékenységekről szóljon.

Ciao a tutti !

Üdv Egybegyűltek !!!