NYELVI KURZUS EGY PADOVAI ISKOLÁBAN – SIKERES VIZSGÁVAL
Egy korábbi bejegyzésemben említettem, hogy Tündével olasz nyelvkurzusra járunk, amit a helyi önkormányzat támogat. Rengetek új szót és kifejezést kellett eddig megtanulnunk.
E kurzusnak a záróvizsgája most hétfőn volt, melynek szintje az alapfok „C”-vel egyenértékű. Ma kaptuk a tájékoztatást, hogy mindketten sikeresen vettük az akadályt. Ez azért is különösen boldogító számunkra, mivel született olaszokkal kellett beszélgetésbe elegyednünk a szóbelin, helyben választott témában, és jól vizsgáztunk. Továbbá ezzel a lendülettel meg is kérdezték – a mai telefonhívás keretében –, hogy amennyiben igényt tartunk rá, szívesen várnak vissza a középfokú kurzusukra.
Erre még nem mondtunk igent, megnézzük a jövő keddi első órát, milyen, aztán döntünk.
A dilemmánk az, hogy kicsit lassúnak ítéljük a haladást és az időbeosztás valószínűleg egyikőnknek sem lesz megfelelő, lévén hogy az eddigi „állásinterjúkon” jelzett munkaidő ütközik az új kurzuséval. Persze ez még nem biztos, így egy hét haladékot adtunk magunknak.
EGY TANÍTÁSI ÓRA DANI ISKOLÁJÁBAN – DEBÜTÁLTUNK, MINT „TANÁROK”
Az úgy kezdődött, hogy jó két hete Tündének említette az egyik tanár, hogy lehetőség van a külföldi tanulók szüleinek bemutatni saját hazájukat, kultúrájukat, persze csak röviden, kb. fél órában, az osztály előtt. Rögtön kaptunk az alkalmon; minden lehetőséggel élni szeretnénk, ami közelebb visz az olaszokhoz, ismertségünkhöz és így tovább. Aztán múlt hét közepén kiderült, hogy e hét csütörtökön lesz a „nagy napunk”. Dani osztályfőnöke (Szilvia) 14:30-ra vár minket.
Mondanom sem kell, komoly feladat volt rögzítenünk, mit is akarunk megosztani, elmesélni a 9-10 éves olasz diákoknak, ami hasznos, érdekes és legalább 20 percet tudunk róla beszélni.
Írtunk egy ötletszerű témalistát, amit Dani leszűkített a következőkre:
- iskola, tanítás: tanórák hossza, osztályozás módja, tanulmányi versenyek, stb.
- decemberi ünnepek: Télapó, Karácsony,
- érdekes/finom ételek: gyümölcsleves, kakaós csiga, TúróRudi.
Ezt egészítettük ki a magyar nyelv eredetével, a magyarok vándorlásával és letelepedésével és Budapest „alapításával”. Továbbá megspékeltük képekkel és magyarázó ábrákkal, amit notebookról mutogatunk majd.
Mint írtam, mi nagyjából fél óra hosszú programra készültünk, ami végül majd egy órásra kerekedett. Sok kérdést kaptunk a gyerekektől, pl. miért jöttünk, melyik a szebb város (Budapest vs Padova), mi a kedvenc olasz ételünk, hogy mondják ezt vagy azt magyarul. Nagyon nyitottak és érdeklődőek voltak. A tanárnő (Szilvia) szeme akkor kerekedett el először, amikor megtudta, hogy a magyarok ősei közép-Ázsiából érkeztek és hogy a magyar nyelv se nem latin se nem szláv eredetű, következésképp unikális itt, Európában.
A gyerekeket nagyon érdekelte minden egyes kép, amit mutattunk. A legnagyobb érdeklődést egy csoportkép kapta, ahol egy kupac 8 éves hokis öltözetben feszít, köztük Danival, valamint a gyümölcslevesről készült fotó.
Talán a legfelemelőbb az volt, amikor a végén megtapsoltak minket és nagyon-nagyon megköszönték az előadásunkat és az, amikor elmondtuk, hogy Dani tavaly, az országos matematika versenyen 6. helyezést ért el – így rögtön odaosontak páran Danihoz, kérve őt, majd segítsen nekik a tanulásban.
Utózöngeként Dani még elmesélte később, hogy többen kérték a gyümölcsleves receptjét és kérdezték, ugye másnap hoz nekik olyat, mert biztos nagyon finom lehet. ;o) Dani csupán egy negatívumot említett, miszerint még mindig túl lassan beszélünk az olaszokhoz képest, viszont cserébe elárulta, neki is nagyon tetszett a „prezentációnk”.
A fene nagy demokráciának köszönhetően sajnos nem készíthettünk közös képet az osztállyal, így „csak” a mi szívünkben él ez az esemény, amit kincsként őrzünk még nagyon-nagyon sokáig.
Összefoglalva tehát tanultunk, vizsgáztunk – sikerrel – és megtartottuk életünk első óráját olaszul.
Én személy szerint nagyon büszke vagyok Tündére, mert ügyesen válaszolt a kérdésekre és jól kezelte a diákok olykor túlbuzgó érdeklődését. Szerintem jó tanár lett volna/lenne belőle …
(Kiegészítés: másnap, pénteken Dani hazahozott két üzenetet egy-egy osztálytársától. Az egyiken az áll, hogy nagyon menő – azaz: „strafiga” – lehet Dani sulija, a másik pedig kéri Danit, mondja meg, hogy a szülei nagyon klasszak – vagyis: „bravissimi” ;o)
A két üzenet eredetije
És mit csináltunk mindezek után?
Beültünk Danival és Alexszel, immáron négyesben, egy cukrászdába sütit és kávét fogyasztani.
MÉG KÉT APRÓSÁG
Az egyik délután meglátogatott minket egy kacsapár. Fogalmam sincs, hogyan kerültek oda. Amilyen gyorsan érkeztek, olyan gyorsan is távoztak. Épp csak le tudtuk őket kapni a mobillal.
Hivatlan vendégek
A másik, hogy előző hétvégén sportnapot tartva, a reggeli szokásos tornám és a reggeli után elugrottam a közeli termálfürdős terület dimbes-dombos vidékére, hogy egyedül hódítsam meg az egyik sziklás képződményt, olyan férfias vircsaft jelleggel. Mit is mondhatnék, nagyon jól esett.
A meghódított szikla a helyi (Teolo) temető felől nézve
"Csúcstámadás" után, enyhén nyúzottan, viszont elégedetten
Most úgy érzem, a következő hetek történései is adnak majd bőven muníciót egy következő bejegyzéshez. Addig is:
MOSOLY SZENVEDÉLY ITÁLIA
