Történt ugyanis, hogy jól megterveztük a péntekünket, aztán már reggel sutba vágva az egészet, teljesen mást csináltunk és jól esett.

A terv a következőképpen nézett ki.

Reggel 7 óra: indulás a Bolzano szélén található bisztróba, abszolválandó a meglepetés reggelit. (Itt egy kikötésem volt, mivel én voltam a program kitalálója és annak szponzora is egyben, hogy bármiből bármennyit lehet enni-inni.)

A meglepetés reggeli közepedte ...

Már teli hassal, a reggeli maradékával

Fél 9: Alexnek szandálvásárlás, majd 9 órakor hivatalos ügyintézés Bolzanoban.

10 óra körül nyomtatópatron és ruhafesték vásárlása, szintén Bolzanoban

11 körül indulás haza.

De! A spontaneitás győzedelmeskedett, így a reggeli elfogyasztása után, ami szendvicsekből, croissant-okból, forró kakaóból és tejeskávéból állt, megkaparintva a két pár szandált, az irányt Verona felé vettük, mert csak. Fél 11-kor elindultunk várost nézni, hátrahagyva autónkat a központ szélén.

Megtekintettük Júlia erkélyét. Ide egy sétáló-bevásárló utcán keresztül vezetett utunk, melyhez gyönyörű, 25-26 fokos, kellemes nyári idő párosult. Sokat nem tudtunk időzni a belvárosban, mivel 2 órányi autóútra voltunk otthonunktól és szerettünk volna legkésőbb délután 3-ig visszatérni. (Ez majdnem sikerült is: negyed négykor állítottuk le a motort lakásunk mellett.)

Levelek Júliának

A lényeg, az autónktól nagyon komoly, mintegy, uszkve, kvázi 50 métert sétálva el is érkeztünk a kiszemelt trattoriánkhoz. (E heti kérdésünk: mi a különbség a trattoria és a ristorante között? A helyes megfejtők között értékes tárgynyereményeket sorsolunk ki – a szerk.) Muszáj voltam egy pohár fehér frizzante-t elkortyolgatni a kiválasztott háromféle házi pasta elé, mellé és egy csöppet mögé is. Kacérkodtam egy panna cottával is, de …

Sétánk egyik állomása

Összességében úgy voltam ezzel a nappal, hogy annyi, meg annyi viszontagságon vagyunk túl ismételten, hogy igenis megérdemlünk némi hedonizmust, továbbá Tündével megegyeztünk, hogy záros határidőn belül vissza kell térnünk kettesben a „szerelem városába”, további kultúrmorzsák felcsipegetésének határozott céljával. És végre ismét élvezhettük az olasz életérzést: a gasztronómiát, a ritmust, az igényesen öltözött embereket.

Azzal zárom ezt a bejegyzést, hogy Alex 5 éves lett. Ezzel búcsúzom.

Az ajándékbontásban természetesen Dani is segített

SZENVEDÉLY. MOSOLY. ITÁLIA

Az előző bejelentkezés óta eltelt 3 hét. Mennyi minden történt ez idő alatt!

Gazdagabbak lettünk pár bútorral, megint találkoztunk magyarokkal, hosszú idő után ismét Padovában … de haladjunk csak sorjában.

Gyereknap / Tünde nap – Merano

Mivel ez a két neves ünnep majdnem egy napra esett, így összevontuk és kitaláltuk, hogy ha már a lazítások megengedik, hogy régión belül utazzunk, akkor elugrunk Merano városába. Ez az a hely – ami 50 km-re, kb. 1 órányi autózásnyira van – ahol a hegyvidéki és a mediterrán éghajlat jellegzetességeit egyaránt megtalálhatjuk, hiszen a szőlőültetvények mellett leanderek, füge, gránátalma, mandulafenyő és pálmafák díszlenek.

1317-ben lett Meran hivatalosan is egész Tirol fővárosa és a grófi család rezidenciája – ez volt a település első virágzó korszaka. Volt még egy, ami a bécsi orvosoknak köszönhető, akik a kedvező klíma miatt „gyógytartózkodásokat” javasoltak az arra rászorulóknak az 1830-as években. Mi több, Erzsébet királynő (Sisi) is látogatást tett több alkalommal, 1870-72 között két telet is a városban töltött leányaival.

Terveink szerint ott is ebédeltünk és fagyiztunk. Tudjuk, hogy kicsi a világ, így amikor kiválasztva egy éttermet, szabad asztal után érdeklődtünk, magyarul kérdezett vissza a pincér. Mind az ételek, mind a borok nagyon finomak voltak.

Ebéd előtt ...

Ebéd - előétel (paprika- és halkrém)

Ebéd után

Desszertkészítés

A koronavírusos időszaknak egyik hozadéka, hogy mesteri szintre emeltem elsősorban a rizskoch készítését, de az áfonyás sütim is túl gyorsan fogyott.

Még érintetlenül ...

Padova – új albérlő kerestetik

Most nem részletezném az okokat és a történéseket, melyek idáig vezettek, legyen elég annyi, hogy emiatt, bő fél év után ismét Padovába látogattunk.

Szívdobogtató volt kettesben, gyerekek nélkül utazni és kicsit andalogni a belvárosban, kihasználva a kínálkozó alkalmat.

Sajnos új bérlőt még nem találtunk, de nem csüggedünk, van még 1 hónapunk rá.

Tiramisú, madárral és mosollyal (Pedrocchi caffé)

Uccsó nap, aztán meló

Igen, június 20-a, szombat az első munkanapom, a nyári szezon tehát végérvényesen megkezdődött. Október 4-ig szól a szerződésem, aztán – ha minden jól megy – két hónap szünet után ismét jön a téli etap.

Így az utolsó napon a kellemes időt, valamint az erkélyre telepített bútorokat kihasználva, ejtőztem kicsit, elmorzsolgatva a gondolatot, milyen is lesz a „nyári” csapat a szállodában és az étteremben, ahol másnap kezdeni fogok.

Szék, asztal, virág

A következő 3 hét

Ha sikerül, a srácok kipróbálhatják az itteni táborokat pár hétre, remélem, addigra leszek új albérlőink és talán kis Feleségem is megtalálja a számára megfelelő munkahelyet.

Ha esetleg valaki azt fontolgatja, hogy nyáron meglep minket azzal, hogy felénk kanyarodik, nem fogja vissza magát. ;o)

Korlátozások enyhítése – eltérő infók, ki mikor nyit, munkaerőpiac

Május 18-át nagyon vártuk. Április eleje óta ez volt AZ időpont, amikortól enyhíthetik a korlátozásokat. Már voltak előjelek, amik bizakodásra adhattak okot. Példának okáért a postahivatalok május 11-étől már nem csak heti három napra, délelőttönként tartottak nyitva, hanem hétfőtől szombatig, minden nap.

Ezzel együtt felemás hírek kerültek TV-adásba. Igen, enyhítenek, igen, június 3-ától Olaszország megnyitja határait. De! Németország és Ausztria nem. Tudvalévő, hogy az idegenforgalom nagyjából 2/3-át e két ország „adja” mifelénk. Hiába nyithatnak ki az éttermek és a szállodák és indulhat a nyári szezon (ami szokás szerint június elejét-közepét jelenti). Sőt német hírforrásaink szerint, idegenforgalmilag július elejéig „nem javasolt” kategóriába esik Dél-Tirol olasz része, ezért lehet az, hogy a német utazási irodák júliusig nem is rögzítenek foglalást. Ezért gyorsan körbe kérdeztem a környéken élő-dolgozó magyaroknál, akik teljesen vegyes információkat adtak arra vonatkozóan, hol, mikor nyitnak, kit hívtak vissza dolgozni, stb.

Csak hogy jót is mondjak: júliusban inkább az olaszoké itt a terep, a németajkúak leginkább augusztusban jönnek és emellett, május 21-én kaptam hivatalos értesítést, hogy június 20-án kezdhetek a munkahelyemen, ahol a téli szezonban dolgoztam, szóval lesznek nyári, zöld képek is a sok téli, havas után. ;o)

Ez a kép még május elején készült, amikor kicsit bűnözve, felmentünk a hegyre

Bolzano

A korlátozások enyhítése okán (is) felkerekedtünk és elugrottunk Bolzano városába. Még akkor is, ha csak 25 km-re van tőlünk, igazi kalandos-kirándulásnak éltük meg. Kicsit shoppingoltunk, bűnöztünk egyet a Mekiben – a srácok legnagyobb örömére – és szert tettünk egy kis faasztalra, székekkel, hogy nyárestéken végre kényelmesen kiülhetünk az erkélyre.

Vicces volt maszkban közlekedni a bolzanói plázában

 Találkozás magyarokkal, kapcsolatépítés

Eddig csak két gyermekes családdal (de ott is csak az egyik szülő volt magyar) találkoztunk és néhány olyannal, akik „szólóban nyomják”. Az utóbbi két hétben ez változott. Újabb két, teljesen magyar családdal és egy kedves idős asszonnyal, Ibolya nénivel bővültünk, aki egy mátrai kis faluból vetődött ide, férje okán, akivel – mint kiderült – együtt dolgozhattam nagyjából 2 hónapot.

A magyar kolónia kemény magja

Alex a magyar kislányokkal

Dani akcióban

Csak németül?

Az elmúlt hetekben a TV adások minősége ingadozó volt - főleg az olasz nyelvű adóké, így megkérdeztük a házinénint, mit lehet ilyenkor tenni. Azt mondta, nekik emmi problémájuk ezzel, hisz' kizárólag német nyelvű csatornákat néznek és azok remekül foghatók. 

Ismét egy "hétköznapi" bizonyíték arra, hogy a környékbeliek mennyiben érzik magukat olasznak és milyen mértékben kötődnek a német gyökerekhez.

Annyit még, hogy a fiúk nagyon készülnek a gyereknapra, más össze is állították a menüt: gyümölcsleves, tenger gyümölcsei spagettivel és ki tudja még milyen édességek, reggelire pedig tejeskávét kértek.

Ezzel zárom soraimat.

Sütés-főzés-filmnézés

Sokan kérdeztétek, hogy vagyunk, miként telnek napjaink.

Többetekkel váltottunk szót írásban és telefonon, mely alapján az kristályosodott ki bennem, hogy alapvetően nincsenek nagy eltérések abban, ki hol lakik.

Nálunk (is) megy valahogy a tanulás, vannak unatkozós-lustizós időszakok. Viszont ami kiemelt szerepet kap nálunk, az a sütés-főzés. Igaz ez Tündére, Danira és rám is.

Dani a különféle tésztákhoz készülő, paradicsom-alapú szószok gyártásában jeleskedik. Tünde új recepteket próbál ki, teszem azt bechameles spárgás palacsintát kreál vagy épp újfajta kenyérrel kísérletez. Én pedig elkészítettem életem első croassaint-jait, ahol saját magam csináltam a tésztát (nyújtottam-kelesztettem).

Dani pizzája

Az én tevékenységem eredménye - lesz ez még jobb is

Filmnézés: napközben négyesben, esténként kettesben

A másik nagy vonulat nálunk – a konyhai tevékenységünk mellett – a filmnézés. Étlapunkon szerepelt már a Sivatagi só, a Nicsak, ki beszél? és a Star Wars is (négyesben), valamint meghittebb körülmények között tekintettük meg Tündével Az én hősöm, Larry Crowe és a Fekete arany című filmeket. (Mindhármat csak ajánlani tudjuk.)

Dani, mint olasztanár

Odáig fajultak a dolgok, hogy Dani már Tündét tanítja az olasz nyelvre. Elsősorban nyelvtani feladatokat dolgoz ki számára. És nem telik el úgy nap, hogy Tünde ne kérdezzen rá legalább egy szóra, miként is mondják azt olaszul.

Hiába, az élet kemény ;o)

Alex és a méhecske - egy mese címe is lehetne

Az első dolog, amitől Alex fél. Furcsállottam is, hisz nagyon bátor kissrác. Éjszakánként átjön, mert szerinte méhecske van a szobában és nem szeretné, hogy megcsípje. Mivel a félelem nem logikus, így még gondolkodunk, hogyan semlegesítsük benne ezt a „tényt”.

Fiúk a kertben - bogárvadászaton

A hegyipatakunk sarat hozott – a hegyek teteje már csak hófoltos

Bár lassan egy hónapja hete beköszöntött a tavasz, napközben 15-20 fokkal és sok napsütéssel, a minket övező hegyeken még bőven van hó. A házunk mellett futó patak vize pár napig barnás-szürkés volt a fentről jövő sártól, de mostanra kitisztult.

Önéletrajz – lassan igaz lesz minden?

Szerencse a szerencsétlenségben, hogy 3 hét után ismét van némi munka. Az innen 20 percre lévő San Cristinában található, valamint a helyi (Siusi) postahivatalba és levélelosztóba járok takarítani, napi 4 órát.

Anno, amikor mindenképpen állást kellett találnom, csináltam egy kamu önéletrajzot és minden munkát beírtam, hogy már csináltam Magyarországon, amiről azt gondoltam, itt, Olaszországban tudok csinálni addig, amíg lesz annyira erős a nyelvtudásom, hogy szintet lépjek. Így beírtam futárt, raktárost, felszolgálót, mosogatófiút, takarítót stb. ebből ugye most a takarítói állás is valósággá vált, csakúgy, mint korábban a mosogatófiú és a felszolgáló.

Érdekes az élet ;o)

A postások kávéznak, újságot olvasnak, nem sietnek

A mostani mukám révén sikerült betekintést nyernem a postások életébe.

Ami a legszembetűnőbb, hogy nem sietnek. 9 és 10 között kávézgatás, beszélgetés, kis édességgel, újságolvasás. (A kávéból és a sütiből én is kapok ;o)

Munka miatt S. Cristinából jövet - vízesés

Sok ellenőrzés, mindegyik más

A koronavírus időszaka alatt, mivel munkába járok, gyakran ellenőriznek a rendőrök vagy a katonák. Nincs két egyforma. Egyszer elegendő a jogsi, olykor pedig hiányolják az útlevelet. Van, ahol elegendő bemondani, hol lakok, máskor még a lakcímet igazoló dokumentum sem feltétlenenül elegendő valami különös ok folytán.

Túl a 66.666. km-en

A munka miatti ingázásról jut eszembe, hogy közel 1 hónapja ünnepelte 5. születésnapját a mi kis FIAT 500-asunk, melynek kilométer-számlálója nemrég átlépte a 66.666-ot.

A bizonyíték (igen, jól látod, aznap reggel 1 fok volt)

Hivatalosan is helyi lakos lettem

Apropó lakcímkártya. Április 17-ével hivatalosan is Siusi városának lakosa lettem. Pontosabban a népességnyilvántartásban regisztrálásra kerültem, így mostmár ez a tartózkodási helyem, ahogy itt mondják „domicilio”. Szóval külföldi a címem!

Kirándulás – vízműves élmény

A legutóbbi hétvégén ismét túráztunk egyet négyesben a szomszédos hegyen. Az erdőben sétálva bukkantunk rá a helyi vízmű egyik objektumára. Dobbant is egyet a szívem.

A bejárat előtt még volt hó - meg is dobáltuk egymást

Várjuk május 3-át

Emlékeztetőül, a kijárási korlátozásokat március 12 környékén vezették be, melyet április közepén meghosszabbítottak május 3-áig. Várjuk, lesz-e lazítás és hogyan. Lépcsőzetesen nyithatnak-e a boltok, cégek, szolgáltatók és vajon milyen területi eltérésekkel? Bő 1 hét múlva talán már tisztábban látjuk ezt a kérdést is.

... addig is kávézgatunk az erkélyen - háttérben a már oly sokat fotózott "hegyünk"

Nyári táborok

Addig is lefoglaltunk több időpontot a srácoknak a nyári táborra.

Ez nehéz helyzet, hiszen, nem tudható még, hogy Tünde és én hol és milyen időbeosztásban fogunk dolgozni, hogyan tudjuk majd megoldani a fiúk ide-odaszállítását, stb.

A bérlőink babát várnak – új helyzet

Talán említettem korábban, hogy a padovai lakásunkat kiadtuk egy fiatal párnak, amikor elköltöztünk Dél-Tirolba (Alto Adige). Nemrég kaptuk a hírt, hogy babát várnak. Természetesen gratuláltunk nekik, aztán elkezdtünk gondolkodni, mit fogunk tenni, amikor vissza akarunk költözni, hogyan fogják kezelni majd az új helyzetet. Ugyanis itt, Olaszországban a bérlőket sokkal jobban védi a törvény, mit Magyarországon.

Szóval ez is egy újabb megoldásra váró feladat lesz, de ez még a jövő zenéje …

Három hete még felhőtlen boldogsággal teltek napjaim. Két hete kiderült, másnaptól nincs munkám. Egy hete akkora hóesés volt, hogy csak na. És most?

A közösségi oldalakon olvasottak, valamint a rokonokkal, barátokkal, ismerősökkel történt eddigi levélváltások és telefonbeszélgetések alapján rajzolódott ki bennem a következő.

Alapvetően kétféleképpen reagálunk a jelenlegi helyzetre. Az egyik, hogy szörnyülködünk azon, ami van, félünk attól, ami lesz. A másik oldalon igyekszünk kis humort csempészni a hétköznapokba, vadul sütünk-főzünk és edzük a testünket online. Érzésem szerint – és most főleg a Facebook bejegyzésekre reagálok – túláradó, szélsőséges és túldimenzionáltak a reakciók. Van itt halálozási adatokat közlő, kormányt szapuló, Istentől megsegítést váró poszt, továbbá találkozhatunk „én megmondtam”, „a gyerekem otthon tanul” és „kövér és/vagy terhes leszek” megnyilvánulásokkal is.

Olvastam, hogy statisztikák szerint a legtöbb haláleset otthon történik, a második a sorban a munkahelyi elhalálozás. Ebből egyenes úton következik, hogy aki otthonról dolgozik, az gyakorlatilag halálra van ítélve ;o)

Lássuk meg a jó híreket is - ha jól emlékszem egy március 25-i adat (forrás: Facebook)

Tizennégy nap. Akár egy téli szünet. Csak utána nincs hová visszamenni dolgozni, nem lehet a gyerekeket újra óvodába, iskolába vinni, hanem kezdődik előről az egész. Egy újabb két hetes periódus.

Vannak, akik ilyenkor tervezik újra az egész életüket, akár magán és üzleti szinten egyaránt. Keresik a lehetőséget, mit lehetne tenni azért, hogy amikor véget ér ez az egész, akkor felkészült állapotban, már lendületben legyenek a többiekhez képest. Mások pedig úgy gondolják, nem érdemes nagyon előretekinteni, mert nincs viszonyítási alap, nem tudni, mikor ér véget, így csak a következő napot akarják meg- vagy túlélni.

A bőség idejében egy okos vállalkozó félretesz, hogy majd át tudja vészelni az ínséges időket. Most, amikor sokunkat váratlanul ért az új helyzet és nem volt módunk felhalmozni komolyabb javakat, mit is tehetnénk? Sosem volt aktuálisabb a megállapítás, miszerint legyen 6-12 hónapra való pénzügyi tartalékod. Ha most nincs is, egy következő periódusra erősen ajánlott, hogy legyen. (Ide szívesen veszek ötleteket tőletek!)

Van, aki erre (is) használja (drága) idejét - az elmaradt Forma 1-es futamok kapcsán

Az jutott eszembe, mikor volt utoljára olyan, hogy az emberek többsége ugyanabban a cipőben járt, ugyanazokkal a problémákkal szembesült, mint mások, az ismerősök ismeretlenek ismerősei, más utcában, városban, országban élő társuk? Elsőre a nagy világválság urgik be, talán nem véletlenül.

Így vagy úgy, ülünk saját „Grand Fotelünkben” és tesszük, amire akkor képesnek érezzük magunkat vagy amit épp a szívünk diktál.

A végére csak annyit, hogy én személy szerint május környékére teszem a korlátozások enyhítését, majd a rendes kerékvágásba való visszazökkenés megkezdését. A jövő majd eldönti, jól okoskodtam-e.

(Egy kis pontosítás: nincs SEHOL kijárási tilalom, korlátozások vannak és lesznek még egy ideig – a szerk.)

MOSOLY SZENVEDÉLY ITÁLIA

Tisztelt COVID-19!

Nemtetszésemnek szeretnék hangot adni!

Az elmúlt két hét történései arra késztettek, hogy felháborodásom kifejezésére ezt a módot válasszam.

Először is elvesztettem a munkámat, aminek következtében számos új problémával kellett szembesülnöm. Például izomlázam van. Igen, jó hallotta, izomlázam. Miért? Mert a – mondjuk így – felszolgálói munkakör komoly fizikai megterheléssel jár, ami megfelelő testi kondíciót kíván. Az állóképességnek ezt a szintjét, a napi terhelés ilyesfajta módját reprodukálni négy fal között tornával, átmozgató edzéssel lehetséges. (A napi rövid séták, amikor nincs senki a közelben, sajnos nem bizonyult elégségesnek.) Ezt egy hét kihagyás után kezdtem el, amitől szervezetem elszokott. Ezért az izomláz, ami kellemetlen és fájdalmas érzés.

Továbbá munkanélküliségem okán különböző hivataloknál szükséges eljárnom több ügyben is, amit én személy szerint nagyon utálok és általában kevés siker koronázza erőfeszítéseimet. Töltsem ki ezt, szerezzem be azt, küldjem el ide, hívjam fel azt, és így tovább …

A sífelvono alsó állomásánál található vendéglátó-egység bejáratánál azt írják, nem tudják, meddig lesznek zárva

Aztán terveztem, hogy a tavaszi szünetben – meglepve Magyarországon élő szeretteimet, barátaimat – hazalátogatok pár napra. Mondja meg, most mi módon kivitelezzem ezt?

Folytatva a sort, a szelektív hulladék elszállítását is korlátozni kellett, aminek eredményeképp egy hete képtelenek vagyunk megszabadulni, elsősorban papír- és műanyagalapú szemetünktől a szokásos, hivatalos úton.

És nem utolsósorban kreativitásom bugyraiban is mélyen kotorásznom kell mostanság, hogy a napi programjaink ne fulladjanak unalomba, hisz nem lehet minden nap ugyazant játszani órákon keresztül.

Bemelegítés a napi bunyóhoz - menetrend szerint

Összességében személyes megtámadtatásnak érzem ezt az egész ügyet az Ön részéről és ezúton kikérem magamnak ezt az antidemokratikus eljárást.

Tisztelt Bíróság … khm … ja, nem … szóval Miszter Covid-19 Úr! Igazságtalan volnék, ha mindemellett nem ejtenék pár szót az ölembe hullott szabadidő előnyeiről.

Az egyik legfontosabb, hogy főzőtudásomat csiszolhatom, aminek családom többi tagja igencsak örvend, lett légyen szó salátáról, kenyérféleségről vagy desszertről.

Má' megin' a lehető legpozitívabban kell hozzáálnom a dolgohoz. Újra kell tervezni az idei évet, minden szempontból, ami alkalmat ad arra is, hogy az eddigi eredmények tükrében levonjam a konzekvenciákat és fejlődjek ezen a területen is.

De!

Ne higgye, tisztelt Vírus Úr, hogy meglágyul a szívem: igencsak morcos vagyok. Bejelentés nélkül, csak úgy, ripsz-ropsz felforgatta életemet és azt sem monta, bocsika. Hát milyen eljárás ez?!?

Talán egy módja mégis volna, hogy enyhüljön haragom ténykedése okán. Esetleg, ha volna oly kegyes és abbahagyná ténykedését, na az szívemnek kedves gesztus vona.

Üdvözlettel:

egy magyar családapa, aki olaszföldön képzeli el jövőjét, töretlen elszántsággal

U.i.: addig is, amíg gondolkodik tiszteletteljes kérésemet illetően, jóindulata jeléül lehetséges volna, hogy szép tavaszi időben várjuk ki döntését? Szeretjük a havat, de köszönjük, egyelőre elegendő lesz, és szeretném a kávémat kellemesen cirógató, napos időben meginni, nem pedig ...

A KORONAVÍRUS ÉS MI

A következő bejegyzést azért teszem, mert bár sokan jelentkeztetek, nincs annyi időnk, hogy mindenkit tájékoztassunk (pl. a Facebookon közel ezer ismerősünk, barátunk, családtagunk, volt kollégánk van), mi is a helyzet velünk.

Az információkat saját szemüvegemen keresztül szűrve, a magam szubjektivitásával osztom meg – kérlek, így olvasd. ;o)

Fontos különválasztani két dolgot: a koronavírust és a mi életünket.

Előljáróban talán annyit, hogy mindenki egészséges a családban – és nagyon reméljük, hogy így is marad, főleg, hogy Dani egy osztálytársának testvére koronavírus gyanúval karanténban van ...

AZ ELŐZMÉNYEK

Nagyjából két hete kezdtek felgyorsulni az események mifelénk.

Egyre többet beszéltek arról, hogy bizonyos sporteseményeket elhalasztanak vagy közönség nélkül, „zártkapusan” rendezik meg őket, valamint arról, hogy talán várható némi korlátozás. Február 26-án, kicsit váratlanul ért minket a hír, hogy a környék iskoláit és óvodáit március 15-éig bezárják elővigyázatosságból. Ekkor még a szokásos kerékvágásban folytak a hétköznapok: ugyanúgy jöttek a turisták (németek, olaszok, lengyelek, stb.), a szállodák, éttermek, kávézók tele voltak, hó is esett bőven, így nem volt különösebb okunk az aggodalomra. Persze szívtuk a fogunkat, mert a fizetésünk egy részét elvitték a bébiszitterek.

Bevallom, ebben az időszakban tudatosan nem követtem nap mint nap az eseményeket, gondolván, kicsit „túltolták a népek” ezt a koronavírus témát, de egyre sűrűbben több és több, negatív kicsengésű híresztelés ért el minket is. Például, hogy adott cégnél csökkennek a megrendelések, vagy hogy Padovában elkezdték az emberek komolyan felvásárolni a tartós élelmiszereket.

Talán tudjátok, én az itteni síparadicsom egyik felkapottabb részén, egy 2.000 méteren épült négycsillagos szálloda étterem/hütte részében dolgoztam, ahol ekkor már napi szinten említésre került ez a „vírusmizéria”, de még pár nappal ez előtt is inkább viccesen beszéltünk erről a kollégákkal, a főnökkel és a tulajdonossal.

A FORDULAT

Aztán vasárnap, március 8-án komolyan megrezgett a léc: kaptuk a hírt, miszerint egy héten belül „állítólag” bezár a környék egyik szállodája, járványveszélyre hivatkozva. Lehet, ekkor már aggódnom kellett volna, de alapvetően pozitív beállítottságú lévén úgy voltam vele, a MI szállodánk jó helyen van, a forgalom erős. (Megjegyzésként vetem ide, hogy érezd, mennyi az annyi: napi szinten több, mint ezer ember evett-ivott NÁLUNK folyamatosan.) Visszatérve, még aznap, tehát 8-án délután jött egy hivatalos bejelentés, miszerint másnap tartományi egyeztetés lesz, ahol döntenek az iskolák, óvodák zárvatartásának kérdéséről, valamint a járványveszély mértékét megvizsgálva egyéb korlátozások bevezetéséről.

Ezzel a tudattal indultam hétfőn, 9-én mukába. Délelőtt szinte kézzel foghatóan érezhető volt valamifajta furcsa, ambivalens rezgés, mint amikor fantasztikus kalandok után tudod, másnap vége, és az egyik szemed sír, mert még szeretnéd, hogy tartson, de a másik nevet, mert már nagyon vágyol haza, a tieidhez.

A vendéglátás helyzete errefelé egy karikatúra szerint

A DÖNTÉS ÉS KÖVETKEZMÉNYEI

Szóval március 9-én, hétfőn, 14 órakor tudtuk meg, hogy itt a vége. Majdnem szó szerint. A döntés értelmében a sípályákat azonnali hatállyal be kell zárni, az itt vendégeskedőknek haladéktalanul haza kell térniük. Ez azt is jelentette egyben, hogy másnaptól, aki ebben a zónában a vendéglátásban vagy az idegenforgalomban dolgozott eddig (értsd: bárpultos, recepciós, sílift kezelő, síoktató és így tovább), annak másnap lesz az utolsó munkanapja a 2019/2020-as téi szezonban. Ezen felül pedig az iskolák és óvodák zárvatartását meghosszabbították: március 15-e helyett április 3-ig a gyerekek otthon kell maradjanak. Aznap este tudtam meg – ekkor már én is követtem a híradásokat -, hogy egész Olaszország területére komoly korlátozásokat rendeltek el.

Teszem azt, kizárólag várásolni mehetsz a boltba, indokolt esetben orvoshoz, továbbá írásos engedélyt kell beszerezned, ha mukába akarsz járni, mert ha a rendőr megállít és nem tudod ezt a dokumentumot prezentálni, akkor nagy bajban találhatod magadat.

AMI MOST VAN ...

Nekem személy szerint ez kicsit hajaz a tavaly novemberi, kvázi ítéletidőre, amikor napokig beszorultunk a lakásba áram, fűtés, internet és mobilszolgáltatás nélkül, mivel hipp-hopp leesett fél-egyméter hó és a falunkban nem nyitott ki a SPAR.

Valahol 22-es csapdája ez, ami a munkát illeti. Mától nincs állásom, másikat kell keresnem, de egyrészt hirtelen többszázan lettünk elérhetőek a munkapiacon, ezért az esélyek extrém módon torzulnak az átlagoshoz képest, másrészt pedig személyes találkozó, főleg munkakezdés szinte teljesen kizárt, a már említett „senki sehova” helyzet miatt. Megjegyzem, Tünde még dolgozik és a srácok is jól bírják, hiába, edződtek ők eleget az elmúlt 1-2 évben, egy kis „világjárvány” már meg sem kottyan nekik. ;o)

… ÉS AMI A KÖVETKEZŐ HETEKBEN (nem) VÁRHATÓ

Tündének, Daninak, Alexnek én azt mondtam, hozzuk ki ebből a legtöbbet. Kezeljük új lehetőségként és ne arra fókuszáljunk, hogy a következő pár hónap nagy valószínűséggel anyagilag bukta lesz.

Újratervezés, már megint.

Indul az OLASZORSZÁG 3.0 projekt !!!

Ez az utolsó kép a lezárt sípályák területéről - háttérben a szálloda, ahol dolgoztam

 Köszönöm, hogy végigolvastad és ismét szeretném kiemelni, hogy a fenti írás kizárólag az én személyes véleményemet, saját habitusomat és egyedi szűrőjű szemüvegem eredményét tükrözi, amit legjobb tudásom szerint vetettem most papírra.

Ha van még kérdésed, tedd fel bártan itt a blogomon, kommentben vagy privátban (Messenger, Whatsapp, e-mail), ha úgy érzed.

NYELVI KURZUS EGY PADOVAI ISKOLÁBAN – SIKERES VIZSGÁVAL

Egy korábbi bejegyzésemben említettem, hogy Tündével olasz nyelvkurzusra járunk, amit a helyi önkormányzat támogat. Rengetek új szót és kifejezést kellett eddig megtanulnunk.

E kurzusnak a záróvizsgája most hétfőn volt, melynek szintje az alapfok „C”-vel egyenértékű. Ma kaptuk a tájékoztatást, hogy mindketten sikeresen vettük az akadályt. Ez azért is különösen boldogító számunkra, mivel született olaszokkal kellett beszélgetésbe elegyednünk a szóbelin, helyben választott témában, és jól vizsgáztunk. Továbbá ezzel a lendülettel meg is kérdezték – a mai telefonhívás keretében –, hogy amennyiben igényt tartunk rá, szívesen várnak vissza a középfokú kurzusukra.

Erre még nem mondtunk igent, megnézzük a jövő keddi első órát, milyen, aztán döntünk.

A dilemmánk az, hogy kicsit lassúnak ítéljük a haladást és az időbeosztás valószínűleg egyikőnknek sem lesz megfelelő, lévén hogy az eddigi „állásinterjúkon” jelzett munkaidő ütközik az új kurzuséval. Persze ez még nem biztos, így egy hét haladékot adtunk magunknak.

EGY TANÍTÁSI ÓRA DANI ISKOLÁJÁBAN – DEBÜTÁLTUNK, MINT „TANÁROK”

Az úgy kezdődött, hogy jó két hete Tündének említette az egyik tanár, hogy lehetőség van a külföldi tanulók szüleinek bemutatni saját hazájukat, kultúrájukat, persze csak röviden, kb. fél órában, az osztály előtt. Rögtön kaptunk az alkalmon; minden lehetőséggel élni szeretnénk, ami közelebb visz az olaszokhoz, ismertségünkhöz és így tovább. Aztán múlt hét közepén kiderült, hogy e hét csütörtökön lesz a „nagy napunk”. Dani osztályfőnöke (Szilvia) 14:30-ra vár minket.

Mondanom sem kell, komoly feladat volt rögzítenünk, mit is akarunk megosztani, elmesélni a 9-10 éves olasz diákoknak, ami hasznos, érdekes és legalább 20 percet tudunk róla beszélni.

Írtunk egy ötletszerű témalistát, amit Dani leszűkített a következőkre:

• iskola, tanítás: tanórák hossza, osztályozás módja, tanulmányi versenyek, stb.
• decemberi ünnepek: Télapó, Karácsony,
• érdekes/finom ételek: gyümölcsleves, kakaós csiga, TúróRudi.

Ezt egészítettük ki a magyar nyelv eredetével, a magyarok vándorlásával és letelepedésével és Budapest „alapításával”. Továbbá megspékeltük képekkel és magyarázó ábrákkal, amit notebookról mutogatunk majd.

Mint írtam, mi nagyjából fél óra hosszú programra készültünk, ami végül majd egy órásra kerekedett. Sok kérdést kaptunk a gyerekektől, pl. miért jöttünk, melyik a szebb város (Budapest vs Padova), mi a kedvenc olasz ételünk, hogy mondják ezt vagy azt magyarul. Nagyon nyitottak és érdeklődőek voltak. A tanárnő (Szilvia) szeme akkor kerekedett el először, amikor megtudta, hogy a magyarok ősei közép-Ázsiából érkeztek és hogy a magyar nyelv se nem latin se nem szláv eredetű, következésképp unikális itt, Európában.

A gyerekeket nagyon érdekelte minden egyes kép, amit mutattunk. A legnagyobb érdeklődést egy csoportkép kapta, ahol egy kupac 8 éves hokis öltözetben feszít, köztük Danival, valamint a gyümölcslevesről készült fotó.

Talán a legfelemelőbb az volt, amikor a végén megtapsoltak minket és nagyon-nagyon megköszönték az előadásunkat és az, amikor elmondtuk, hogy Dani tavaly, az országos matematika versenyen 6. helyezést ért el – így rögtön odaosontak páran Danihoz, kérve őt, majd segítsen nekik a tanulásban.

Utózöngeként Dani még elmesélte később, hogy többen kérték a gyümölcsleves receptjét és kérdezték, ugye másnap hoz nekik olyat, mert biztos nagyon finom lehet. ;o) Dani csupán egy negatívumot említett, miszerint még mindig túl lassan beszélünk az olaszokhoz képest, viszont cserébe elárulta, neki is nagyon tetszett a „prezentációnk”.

A fene nagy demokráciának köszönhetően sajnos nem készíthettünk közös képet az osztállyal, így „csak” a mi szívünkben él ez az esemény, amit kincsként őrzünk még nagyon-nagyon sokáig.

Összefoglalva tehát tanultunk, vizsgáztunk – sikerrel – és megtartottuk életünk első óráját olaszul.

Én személy szerint nagyon büszke vagyok Tündére, mert ügyesen válaszolt a kérdésekre és jól kezelte a diákok olykor túlbuzgó érdeklődését. Szerintem jó tanár lett volna/lenne belőle …

(Kiegészítés: másnap, pénteken Dani hazahozott két üzenetet egy-egy osztálytársától. Az egyiken az áll, hogy nagyon menő – azaz: „strafiga” – lehet Dani sulija, a másik pedig kéri Danit, mondja meg, hogy a szülei nagyon klasszak – vagyis: „bravissimi” ;o)

A két üzenet eredetije

És mit csináltunk mindezek után?

Beültünk Danival és Alexszel, immáron négyesben, egy cukrászdába sütit és kávét fogyasztani.

MÉG KÉT APRÓSÁG

Az egyik délután meglátogatott minket egy kacsapár. Fogalmam sincs, hogyan kerültek oda. Amilyen gyorsan érkeztek, olyan gyorsan is távoztak. Épp csak le tudtuk őket kapni a mobillal.

Hivatlan vendégek

A másik, hogy előző hétvégén sportnapot tartva, a reggeli szokásos tornám és a reggeli után elugrottam a közeli termálfürdős terület dimbes-dombos vidékére, hogy egyedül hódítsam meg az egyik sziklás képződményt, olyan férfias vircsaft jelleggel. Mit is mondhatnék, nagyon jól esett.

A meghódított szikla a helyi (Teolo) temető felől nézve

"Csúcstámadás" után, enyhén nyúzottan, viszont elégedetten

Most úgy érzem, a következő hetek történései is adnak majd bőven muníciót egy következő bejegyzéshez. Addig is:

MOSOLY SZENVEDÉLY ITÁLIA

Az előző posztban visszatekintettem 2018-ra, felelevenítve egy-egy mozzanatot.

Az év első két hónapjának – mely igen gyorsan eltelt – eseményeiből a következőket emelném ki.

KÉT JÓ HÍR

Kálváriáink némiképp ritkultak (csak el ne kiabáljam ;o). Tünde ügyesen talált egy olyan orvost – pontosabban dottoressa – itt, Padovában, aki „olasz TB” nélkül, ingyenesen vizsgál és gyógyít gyerekeket. Valamint 5 hónap elteltével ismét mindkét fürdőszobánk használható. Tudom, a legtöbb embernek ennél sokkal nagyobb problémái vannak. Mégis azt kell mondjam, egy jót zuhanyozni úgy, hogy közben nem kell folyton variálni a hideg-melegvíz aránnyal, nonstop arra figyelni, nehogy túlságosan kiloccsantsd a vizet a zuhanytálcán kívülre és kapkodnom sem kell az esetleges beázás miatt, jelen lelkiállapotomban szinte megfizethetetlen.

Fürdőszoba részlet

(Most rögtön tehetnék ide két rossz hírt is, de nem akarok ünneprontó lenni és különben is, fókuszáljunk a jó dolgokra!!! ;o)

VALENTIN NAPok

A giccses-szivecskealakú lufis részt én sem kedvelem, viszont az alapgondolattal egyet értek: ez a nap azokról szól, akiket szeretek (nem csak a szerelmes pároké ám!). Ennek örömére vettem egy csokor tulipánt az én Kedves Feleségemnek, aztán elvittem egy kávézóba, ahol tízórai jelleggel finom sütiket kóstolhattunk. Aznap délelőtt Alex is velünk volt, mivel még nem gyógyult fel teljesen, csak másnap ment oviba.

A "szeretetcsokor"

A Valentin-napi sütizés helyszíne

Még azon a héten, szombaton elmentünk az Auchanba, mert a fiúk ezt kérték. Ahogy megérkeztünk, el is tűntek a játékrészlegen. Pár fotó erejéig sikerült elkapnom ezeket a pillanatokat, amikor is a két testvér okosan, aranyosan és legfőképp nyugodtan egymással foglalkoznak. Nagyon szeretem az ilyen „programokat”, akár úgy is, hogy itthon ülve áthallani a gyerekszobából, mit kooperálnak …

Amikor a tesók játékokat szakértenek

MILÁNÓ

Az első közös nagy utunk Alexszel.

A személyi igazolványát kellett meghosszabbítani, amit legegyszerűbben a milánói nagykövetségen tudtunk megoldani. Még épp 11 óra előtt indultunk és délután 2 után érkeztünk pár perccel a tett helyszínére. Útközben Alex aludt vagy másfél órát, így kisimult arccal pattantunk fel a metróra.

És ha már kis öröm is öröm, akkor meg kell említenem, hogy az ügyintézés után – ami nem volt több 20 percnél – megtaláltuk a követségen elhelyezett Duplo játékok között Alex legutóbb ottfelejtett rendőrautó-sziténáját. Mit is mondhatnék, volt nagy öröm!!! Meg is ünnepeltük egy órás csokis muffinnal egy közeli kávézóban. Aztán kis galambkergetés után, ledolgozandó az édességet, ismét metróra szállva, elindultunk Padova irányába, ahová délután 6 után érkeztünk meg.

Készült ugyebár egy új igazolványkép is Alexről. Nagyon megdicsérték, milyen jól viselte a fotózást, valamint az egyik ottdolgozó fiatal hölgy érdeklődött, volna-e mód Alex szemeinek – különös tekintettel a szempilláira – kölcsönadására …

Az első komoly igazolványkép

És az ügyintézés utáni megérdelelt csokis muffin

OVI, SULI

Tavaly már beszámoltam az itteni édesség-ünnepekről (La festa di torta).

Jelentem, Dani sulijában január és május között minden hónapban van/lesz egy, sőt. Alex ovijában az egyik nap „sütifeszt” lesz, majd másnap farsang, ahová Pókember jelmezben tervez megjelenni, ha nem változik addig álláspontja.

Amúgy Dani sulijában is lesz egy érdekes program. A külföldről érkezetteknek módjuk van röviden bemutatkozni és elmesélni például azt, milyen eltérő szokások vannak és melyek az olaszok számára talán furcsa dolgok. Nagy elánnal vetettük bele magunkat a felkészülésbe – a következő bejegyzésben majd erről (is) beszámolok.

BRAZIL VENDÉGEK

Végre sikerült! Több hetes egyeztetés után, most vasárnap fogadhattuk brazil barátainkat szerény otthonunkban.

Három órát voltak nálunk és sokat beszélgettünk, természetesen olaszul. Érintettük Sissit (ezt így kell írni?) és a monarchiát a császármorzsa okán, amit Tünde jóvoltából fogyaszthattunk (amiből Luciano repetát is kért), a brazil karneválokat, hisz szezon van, továbbá gasztronómiai kérdéseket feszegettünk és oda-vissza megvitattuk, ki és miért döntött úgy, hogy Olaszországot választja új hazájának. Ezt mézes Vilmos pálinkával (ez Beatriz-nak ízlett nagyon) és Villányi Kékfrankossal öntöztük meg.

Erről az eseményről fénykép ugyan nem készült, de mivel igen jó hangulatban telt, így kaptunk egy visszahívást, az ő lakásukba, természetesen brazil étel-ital kóstolással egybekötve – talán majd akkor elkattogtatunk pár kockát.

… és a végére egy kis időjárás-jelentés:

MEGÉRKEZETT A TAVASZ

Már múlt héten is bő 10 fok feletti volt a hőmérséklet napközben, ami e hétre átlag 17-18 fokot jelent, és a hajnali órákban sem kúszik 5 fok alá a hőmérő higanyszála – ahogy anno meteorológusaink oly szépen fogalmaztak.

Mára ennyi. Zárom soraimat. Márciusban második felében ismét jelentkezem.

MOSOLY. SZENVEDÉLY. ITÁLIA

Egy hónapja, hogy nem írtam, most megteszem.

2018 után 2019 januárja is gyorsan elszaladt.

Ígértem egy visszatekintést. Ez kicsit szubjektívebb lesz, nagyrészt a számomra fontos, érdekes, meghatározó mozzanatokat eleveníti fel.

Kezdjük is !!!

Január

Megtaláltuk a nászúthoz a szállást.

Ami kevésbé tetszett: a „C” terv lett a befutó, vagyis Szicília.

Ami pozitívum: sok hasznos tanácsot kaptunk a helyszínnel kapcsolatosan.

A szállásunk Mondello városában, Palermó mellett - a booking.com szerint

Február

Elkezdtük gyakorolni az angol keringő koreográfiáját az esküvőre.

Hátrány: úgy éreztem, kevés időnk lesz rá.

Előny: nem volt igazam ;o)

Március

Esküvő, a születésnapomon.

Kis hiányérzet: nem tudott mindenki ott lenni ;o(

Ami fantasztikus volt: minden patent volt: az ételek, az italok, a zene, a dekoráció és a ruhák is.

Az esküvői buli helyszínén, vacsora előtt

Április

Az utolsó kettesben eltöltött program Magyarországon újdonsült feleségemmel: megnéztük a Harlem Globetrotterst az Arénában.

Hátrány: túl rövid volt.

Előny: amíg tartott, nagyon élveztük.

Május

Búcsúsörözés a „prágai” fiúkkal, csülökkel, kacsával, meg amivel ilyenkor szokás.

Hátrány: ebben az évben nem voltunk Prágában.

Előny: jó társaság verődött össze.

Június

Az utolsó üzleti találkozók, majd sok búcsúzkodás.

Hátrány: nem sikerült mindenkivel találkozni, minden megkeresést teljesíteni.

Előny: új partnerekkel bővült a kapcsolatrendszerem.

"Farewell-party" a Kopaszi-gáton. (A képen az eljöttek kb. fele látható)

Július

Költözés a kánikulában, kezdődnek a problémák – nem kívánom senkinek.

Hátrány: majd egy hónapot csúsztunk az eredeti tervekhez képest.

Előny: profi segítségeink voltak (ki testben, ki lélekben)

Augusztus

Olaszország nyaral, így mi is.

Hátrány: alig tudtunk valamit intézni hivatalosan – az első feszültebb pillanatok.

Előny: már „saját” tengerben mártózhattunk meg családtagokkal kiegészülve.

Nyári életérzés

Szeptember

Kezdődik a suli és az ovi.

Ami nem tetszett: csak csepegtették az információkat, mikor mit kell tennünk, mire számítsunk.

Ami előny volt: mindenki nagyon befogadó volt és partner abban, hogy a srácok mihamarabb beilleszkedjenek.

Október

Az alsószomszéd eláztatása több alkalommal.

Hátrány: mindkét fürdőszobát szétvésték – és az első alkalom volt, de ezt akkor még nem tudtuk.

No komment

November

A nyelvtudásunk még kevés

Ami szomorúvá tett: több helyről az a visszajelzés érkezett, hogy az olaszt ennél jobban kell tudnunk ahhoz, hogy megfelelően boldoguljunk.

Ami reményre adhat okot: hétről-hétre tapasztalom a fejlődést (a sebességével nem vagyok megelégedve, viszont nem toporgok egy helyben ;o)

December

Olasz advent, magyar hagyományok

Hátrány, már ha lehet ilyet mondani: túl sok program (tortafesztivál, Télapó, évzáró, lakás díszítése, bevásárlás, stb.)

Ami kellemessé tette napjainkat: ünnepi hangulat, szép idő, korcsolyázás, Velence, az ételek és persze az ajándékok.

… így visszaolvasva talán egy, legfeljebb két olyan periódusa volt életemnek, amikor hasonló intenzitással történtek az események. Persze nem lehet egy latin-amerikai utat összehasonlítani egy esküvővel vagy egy komoly szakmai sikert egy költözéssel, viszont az érzés bennem hasonlatos. A fényképek talán valamelyest érzékeltetik megállapításomat, mely szerint: „2018 nem semmi év volt !” - ami nélkületek, kedves család, rokonok, barátok, nem sikerülhetett volna.

Most, amikor írom e sorokat, még mindig nem számolhatok be arról, hogy Tünde és én dolgoznánk valahol és arról sem, hogy Dani már milyen jól elbeszélget az osztálytársakkal. Viszont – némi olaszos szemlélettel – kijelenthetem, hogy jön a tavasz, szépen süt a nap, 10 fok van és egy vidám hétvége után vagyunk.

Még nem tudom, hogyan, mikor és mit sikerül intézni munkaügyben, de egy biztos: mi nem az a család vagyunk, aki feladja …

Ezzel búcsúzom tőled, kedves olvasó. Ha van kérdésed vagy szeretnél valamiről még hallani felőlünk, jelezd bátra.

MOSOLY.SZENVEDÉLY.ITÁLIA